Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében

bocsátják rendelkezésre, noha a tulajdon a földesuraságé, de a cenzussal mint bérföldet adják a használatba, és ezzel zsellérből a jól működő telkes gazdává válást tette lehetővé. De ha telket alakítottak ki (telki föld) és robotot, valamint további szolgáltatásokat kellett nyújtani az uraságnak, a végeredmény itt is egy felfelé mutató mobilizációt hozott létre. T. Mérey Klára kitűnő dolgozatok egész sorában mutatta kí, hogy a 18. sz. hetvenes éveiben készült tabellák szerint csökkent ugyan az általa vizsgált falvakban az egész telkesek részaránya, vagy akad olyan falu, ahol ez a kategória teljesen eltűnik. Megjelenik ugyanekkor a háromnegyedes telek, s nagy növekedés állt be a fél telkesek számában. S általánosnak mondható vizsgálataink alapján a negyed telkes háztartások növekedése. A társadalmi mobilizáció e jelenségét utalásai szerint azzal magyarázza, hogy a nagyszámú zsellérség jutott különböző módon telekhez. A Hunyady uradalom nemzetiségek lakta településeinek vizsgálatát saját módszerünkkel mi is elvégeztük, s családvizsgálatokkal kísértük e felfelé mobilizáló úton végig Sáriban, Bonnyán, Szóládon, Henészen, Libickozmán, Varjaskéren, Szilben 1751-1771 között sorsukat. T. Mérey Klára megállapításait minden vonatkozásban alátámasztja kutatásunk. A falvak rendkívüli megerősödését, a háztartások számának növekedését, a falun belül - a telkek szaporításával - a rendezések, az irtásföldek átalakítása, bérletbeadása stb., mint fő mobilizációs jelenség okozta.

5 Az úrbérrendezés hatalmas forrásanyagot hagyott ránk örökül, témánk tanulmányozásához. A tabellák becses gazdasági adatainak a mindenkori kutatás primátust adott, méltán. Mi elsősorban azt vizsgáljuk, hogy milyen változások mentek végbe a lakosság nemzetiségi összetételét illetően. Mennyiben maradtak meg a nem magyar népcsoportok, s milyen a családok növekedésének folyamata. Természetesen részletekbe nem mehettünk, mert ez meghaladná e kiadvány terjedelmét, hanem az 1751/52. évi domestikákkal összehasonlítva rövid jellemzésre törekszünk. A módszerünk ugyanaz, mint amit eddig alkalmaztunk. A rendelkezésre álló domestikák családnévanyagát, valamint megjegyzési rovatokban a leíró jellegű részeket, a rovatoknál a költözésre irányuló utalásokat figyeltük, s ahol ez lehetővé vált, összehasonlítottuk az úrbéri tabellák anyagával. 1751—1752. évtől hét kötet állt rendelkezésünkre, amelyeknek óriási adattömege ellenére nem tartalmazza az egész vármegye településeit.

0 Ugyanúgy az úrbéri összeírások sem hiánytalanok. Az összeíróval haladva természetesen csak azokat a településeket vizsgáljuk részletesebben, amelyek lakói között horvát, szlovák, vend, német népességet találunk az 1751-1767 közötti időszakban. Buzsák a korábbi évtizedekben is népes faluvá izmosodott, most vizsgálatra kerülő korszakunkban háromszorosára növekedtek a háztartások. 1752-ben már harminc telepes jobbágy és ötvenhét zsellér került regisztrálásra. A magyar lakosság kiáramlása folyamatosnak tekinthető továbbra is. A szláv lakosság, a zsellérek telekhez jutásával megkétszereződött. Mint új jelenséget jegyezhetjük fel, hogy 1752-től a horvát (sokac) lakosság mellé szlovák jobbágyokat telepített le az uradalom. A családfők a következők: Gricsvara, Minyár, Skrinyár, Kranitár, Misetha, Hapák, Krapák, Kolar, Krinya. Egy másik forrásunk viszont valamennyit zsellérnek mondja. ' 1772-ben azonban valamennyi telkes