Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században - A szlovákok betelepülése és lutheránus egyházközségeik küzdelme a vallásszabadságért
Első telepesek 1717-től szlovákok. Valószínűleg néhány magyar család is jöhetett a húszas években, de azután továbbvándoroltak. Érdekes, hogy telepítési szerződés csak 15 évvel későbbről ismeretes. E szerződés 1732. május 21-én kelt szlovák nyelven, amelyet Révay Polixenia és a lutheránus szlovák eklézsia kötött. Eléggé részletesen ismerjük a telepítést, amely nem tanulság nélküli. E dokumentum szerint Torvajpusztát a Bars megyei „ . . . Hrancsik Pál negyedmagával megérkezvén kérte szállásul. Megkapják Lullapusztát, két évi tehermentességet biztosítanak részükre, csupán a tizedet kell fizetniük. Mindkét pusztán megkapják az egész rétet és marháikat szabadon legeltethetik. A kocsmatartás Szent Mihály-naptól Szent Andrásig a szlovák jobbágyokat illeti, azon túl a földesuraságé. A mészárszék jövedelme a közösségé, a szabadságos esztendők letelte után azonban évi 4 Ft haszonbért fizetnek és négy napi robottal is tartoznak háztartásonként. Évente két nyitrai fuvarral is tartoznak vagy hasonló távolságot teljesítenek fuvarban. Ha a báróné egyik évben nem venné ezt igénybe, a következő évre nem vihető át. A torvaji határban szabadon makkoltathatnak is, de minden malac után kötelesek tíz pénzt fizetni. Bizonyos feltételek mellett szabadon költözködhetnek. Meghatározott mennyiségű, százalékú szolgáltatás mellett sörfőzőt is létesíthetnek. A telepítési szerződés utolsó pontjában a szabad vallásgyakorlatot biztosítják. Azonban a csekély családlétszám miatt sem papot nem tarthattak, sem építkezéstámogatásban nem részesültek, ezért a Tabon létesült szlovák-magyar lutheránus gyülekezethez csatlakoztak 1732-ben, a telepedési okmány keletkezésekor.' 1 ' Még meg kell jegyeznünk, hogy az egyházi krónika és a történetírók sokat bizonytalankodnak az eklézsíák megalapításának datálásakor. Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a telepítés, a telepítési szerződés, valamint az eklézsíák létrejötte közötti eltérésnek. Pedig a folyamat rendszerint egyforma. A betelepítést az uraság a gyakorlatban támogatja, s szóban engedélyezi, azután tiszttartóval ellenőrzi. Mivel kedvezményes évek jönnek, a bevándorlók azt kívánják, ha számításaik nem válnak be, akkor továbbvándorolhassanak. Bizonyos megállapodottság és kialakulás után, a termelés komolyabb megindulása nyomán keletkezett termelő közösséggel volt érdemes szerződést kötni, így nem véletlen, hogy a betelepülést követően évek telnek el a telepítési kontraktus írásbeliségének rendezéséig. Azonban a telepítés tényén ez nem változtat semmit. A korábban elemzett conseriptiók családnévanyagának, majd a kondíciót jelző rovatoknak az elemzése világosan mutatta, hogyan alakult ki a „valóságban működő termelői közösség", a 18. századi nemzetiségi faluközösség. S mivel évente ismétlődött és növekedett a betelepülők száma, több esetben később került sor a szerződés írásbeli rögzítésére. Természetesen vannak esetek, amikor mindez egy időben realizálódott. Ezt már az egykorú krónikások is érzékelték. így szenicei Bárány György a pietista sárszentlűrinci lelkész, a Tolna-Baranya-Somogy evangélikus egyházmegye megszervezője és első esperese (1682-1757) is. 57 Bárány György által készített krónikában utalt arra, hogy a település keletkezése nem esett egybe a szlovák lutheránusok letelepedésével, az eklézsia megalakulása hivatalosan később történt, mint a „szálló levél" kiadása. Szerinte - nyilván jól tudta, mert itt élt akkor „ . . . tótok Dunántúlra települése már az 1680-as években, ahogy a törökök kivonultak, megkezdődött. Tab, Tótkér (Magyarkér), Torvaj egy időben kapott a Felvidékről szlovák telepeseket. . .". A Révay Polixenia által aláírt szerződés,
