Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A Somogy megyei német és szlovák lutheránusok betelepülése és küzdelmeik a 18. és 19. században

Azonban azt sem lehet állítani, hogy Délkelet-Dunántúlon és így Somogyban a iő, század folyamán a lutheranizmus ismeretlen lett volna.

2 A legújabb kutatások a lakosság kontinuitásáról arra hívják fel a figyelmünket, hogy azokat a falvakat kellene népességtörténeti szempontból megvizsgálni, ahol a lutheri reformáció a magyarság között a 18. sz. elején megfigyelhető. A német szerzőknek és Schmidt krónikájának abban valószínűleg igaza van, hogy a Délkelet-Dunántúlon a 18. század elején jelentkező lutheri reformációnak nincs semmilyen helyi előzménye, az ide bevándorolt szlovákok és németek magukkal hozták e tanításokat. Számos magyar szerző utal arra, hogy a „ . .. Balaton partján . . . Somogyban és Veszprém megyékben, ahol Török Bálintnak birtokai voltak a mohácsi csatavesztés után, a reformáció terjesztését támogatta Bálint pap segítségével. .. ".

3 Pálffy utal ugyancsak arra, hogy „ ... A dunai alsó megyékben Tolnában, Somogyban és Baranyában, szinte igen korán megbarátkozott a keresztény népség a reformatioval. Zieger Imre (Eszéki Imre, Imre pap) a Wittenbergi egyetem egyik növendéke, elég merész volt ezen, a török uralma alatti megyékben, és nyilván kezdte hirdetni s terjeszteni az evangéliumi tudományt. Nevezetesen 1549-ben Wittenbergában Flaccius Mátyásnak írt levelében előadja, mikép Tolna népes városában s Duna és Dráva mentében fekvő Baranya és Somogy megyei helységekben általa terjesztvén az evangélikus hitvallás tanai, azokat Isten kegyelméből számosan fogadták el. . . "/' A 16. század második felében Tolna-Somogy-Baranyának külön superintend en se volt. A török alatti kontinuus somogyi magyarság közötti lutheri reformáció kutatása egy fontos feladatnak látszik. 1681. évi soproni országgyűlés, amely részben rendezte és orvosolta a protestáns evangélikusok sérelmeit, majd Buda visszavétele, azután az 1687. évi Harsány-hegy melletti nagy győzelem, lehetővé tették az elpusztult területekre megindult magyarországi és külföldi bevándorlást, telepítést. „ .,. így keletkezett a most létező egész tolnai-baranyai-somogyi esperesség. Már Buda várának visszafoglalása után, az 1686-ik esztendőben kezdettek a felsőbb megyékből magyar és tót ajkú lakosak e puszta és erdős vidékre szállongani. A legelső evangélikusok, kik vallási háborgatásuk miatt e vidékre leszakadtak, magyarok voltak a Pápai Uradalomból... ezek 1715-ben Gyönkön ... telepedtek le, és az uradalom felügyelője engedélyével lelkészt is hoztak magukkal... "

5 A lutheri reformáció dél-dunántúli központja Gyönk lett a török megszállás utáni időszakban. A német lutheránus jobbágyság betelepedésének és betelepítésének a fő célállomása Tolna megye. A század első évtizedében azonban innen igen sokan továbbvándoroltak Baranyába és Somogy megyébe, ahova ugyancsak jelentős német csoportok érkeztek a i8. század első évtizedeiben. Mindkét megyébe, Tolnából jelentékeny tömeg vándorolt tovább, mégalapítva a Somogy megyei német lakosságú községeket, illetve többnyire vegyes lakosságú településeket erősítettek, ahol az ugyanezen időben, sőt egy évtizeddel korábban érkezett szlovákokkal, magyarokkal éltek azután együtt. Egyik legerősebb összetartó kapocs a vallás volt. A lutheránus somogyi falvak lakói közötti, a több nemzetiségű falvakban az együttélés kevesebb konfliktust