Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében
A starthelyzet tehát egyenlőnek tekinthető, de a keményebb munkaértékrend, következtében a század végén jelentős előnyre tett szert a németpulai lakosság, akiknek döntő többsége telkes jobbágy lett. Felsősegesd (Felső-Segesd) horvát-magyar lakosságú település. 1720-ban már figyelemre méltó szlavóniai horvát csoportok telepedtek le a faluban. A század közepére konszolidálódott horvát lakosság jó együttélést mutat a többnyire kontinuus magyar népességgel. 1750/51-ben, majd 1767. évi összeírásban feljegyzett horvát családok többsége a húszas években már itt élt. így a bosnyák Bernics, Ambrusics, Benkovics, a sokác Bisics, az ugyancsak sokác Panovics, Franyó, Radovicza. A népes településen harminchárom zsellérháztartást írtak össze, amely közül tizenhárom horvát-bosnyák-sokác zsellér, mellettük négy horvát (szlavóniai Verőcéből) élt fél telken. Tarany nemzetiségi összetétele a magyar háztartások számának megerősödésével némileg változott a század közepére. Minden forrásunk utalt arra, hogy a vend bevándorlással az itt korábban letelepedett vendvidéki, muraközi népesség mellett, a szlavóniai horvát telepesek is megállapodtak, s a falu magyarsága - amely kisebbségben volt az 1760-as években - jó együttélésben gazdálkodott velük. 1768-ban az ötvenes években zsellérként érkező újabb vend népesség már telkekkel rendelkezett, leginkább negyed telket kaptak. Minden bizonnyal vend telepesek a következők: Zdellar, Rottár, Granic, Kaminecz. Ivan Bukman, Vend ár, Bukovics, Kapics, Marko Passa, Marko Csizmazia, Orbancsics, Franjo Slovan. Babócsa horvát lakossága kontinuus módon 1752-ben is látható. 1768-ban egyetlen család vándorolt el közülük ismeretlen helységbe, és azokat is összeírták, akiket már 1711-ben is regisztráltak, többnyire már fiaik illetve fiatalabb testvéreik éltek. A vezetéknevek azonban biztosan mutatják, hogy a második generáció jelentékeny része itt maradt a faluban, legalábbis a család itt gazdálkodik. Zdellar, Kajtár, Marinka, Maries, Martin, Nadics, Kraics, Raies, Rocko, Bukovics, Kapics, Plantek. Orbancsics és Gorjanec szerb zsellérek voltak. Érdekes, később sem jutottak telkekhez, 1781-ben egy úrbéri conseripció már nem irta össze őket. Berzence a török után települt újjá. Először magyar, majd horvát telepes jobbágyokat találunk a faluban. A század első félévszázadában enyhe magyar, máskor horvát népességtöbbség jellemezte. Mind a magyarok, mind a betelepülő horvátok, akik ki- és bevándorlási permanenciát mutattak 1700-1751 között, békésen éltek egymás mellett, és mindegyik kontinuus családokat is fel tudott mutatni, ami a falu horvát és magyar törzslakosságának a kialakulásához vezetett. Érdekes a falu településszerkezete. Ügy alakult, hogy nem váltak el községtopográfia szerint a különböző etnikumok, hanem váltakozva, minden rendszer nélkül magyar porta mellett horvát, vagy fordítva következett. 175 T. decemberben összeírt háztartások közül nyolc telepes, akik közül hat horvát vagy vend volt. Negyven zsellérháztartásból huszonkettő horvátvend, a többi magyar, 1785-ben készült úrbéri conseripció szerint 19 negyed telkes horvát és kilenc magyar zsellér fél telekhez jutott. Sári (Saári) 1726-ban került községként az 1726/27. évi tizedösszeírásban regisztrálása. Az 1731. évi lajstrom nem tünteti fel Sári települést, de 1733-ban a Hunyady család birtokán Sári (Sáry) falut azonban többször feljegyezték.
