Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi falvak lakosságának további migrációja. A gazdasági-társadalmi mobilizáció néhány vonása a 18. század második felében

tabella a németeket már negyed telkeken írta össze, s a magyarok közül egy sem volt zsellérsorban. Mocsoládnak több időmetszetben már jellemeztük fejlődését. A Vázsonyi György birtokolta falu magyar-német jellege karakterisztikusan a század közepén már kialakult. A húszas évek legvégén telepített németek, akik mind zsellérek, a századfordulón többségük már negyed telken gazdálkodott. Az úrbérrendezést követően növekszik telkeik száma és nagysága. 1751 decemberében összeírt németek még nem az adózók között kerültek feljegyzésre, ami jelzi, hogy letelepítésük - mint ezt az anyakönyvi bejegyzések mutatják - 1746-ban történt. A kitűnő nemzetiségtörténész Schmidt János utal is erre.

8 A német zsellérek két esztendő elmúltával a földesuraság elhatározása alapján negyed telekre kerültek, Philip Kholheim fél telken gazdálkodott. Ludovicus Simeon és Stephan Jost karrierje még érdekesebb. Ök az uradalomtól egy év után kaptak lehetőséget fél telekre. Igaz, ebben közrejátszott, hogy nagyon jó állatállománnyal rendelkezhettek korábban is, közvetlen a betelepedés előtt. Kristoforus Hochstein, Joannes Haas (Ugyanilyen nevű család élt korábban is a településen!), Hcnricus Hochbung, Joannes Schmid zsellérből gyorsan telkes jobbágyi helyzetbe jutó családok voltak. Biztosan állíthatjuk, hogy az 1726-1727. évi betelepedésből itt maradt telkes jobbágycsaládok: Philipp Trapp, Kristophorus Asler, Konradus Aumann voltak. A huszonöt háztartásból tizennégy magyar telkes gazda volt. Annak ellenére, hogy jó telek- és gazdasági viszonyok, nem rossz földminőség és legelő tartozott a településhez, a század vége felé elerőtlenedés jelei tapasztalhatók, ezzel lehet kapcsolatban a magyarosodás is. Nágocs a század közepén magyar-német jellegű település. Zichy Ádám telepítette a németeket a húszas években, de érkeztek új családok a negyvenes években is. Az 1742. évi Zichy uradalom összeírása külön regisztrálja a németeket is. Az uradalom valószínű átirányított újabb német lakosokat. Nágocson is megfigyelhettük azt a folyamatot, amely szerint a korai német betelepülők továbbvándoroltak, de helyükre, az uraság szándéka szerint, újabb németeket telepítettek. Az 1720-as évek német családjai közül 1751-ben egyetlen egyet sem találunk. Lényegében a családok névanyagának vizsgálata teszi csak lehetővé, hogy megállapíthassuk a vándorlást, noha a falu struktúrája, sőt számbeli tényezők sem változtak meg. A régi német telepesek helyébe új családok érkeztek. Nehéz azonban megállapítani, mi készteti a teljesen megállapodott lakosságot a település elhagyására, különösen akkor érdekes ez, ha már egy évtizede laknak egy helyben. Nem is szólva arról, hogy a század második felében inkább telekhez juttatási tendenciák erősödtek meg. Nem tudunk másra következtetni, mint az adóterhek, robot és egyéb szolgáltatások helyi megnövekedésére, vagy az uradalmak településein végrehajtott munkaerő átcsoportosításokra. Nágocs összeírásainak alapos elemzése is mutatja, hogy az uradalmi, a megyei és egyházi összeírások formai jegyeinek vizsgálata sem érdektelen a település viszonyainak vizsgálata szempontjából. A magyar és német lakosság topográfiai elkülönítése jól látható. Az összeíró házról házra haladva készítette el feljegyzéseit. Nágocson a magyar jobbágy- és zsellérlakosság után, ugyanilyen sorrendben elkülönülve, következtek a németek. Tehát nemzetiség és jogállás, gazdasági erők megítélése volt a szempont a regisztrálásnál. Az általános