Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - A horvát, szlovák, vend nemzetiségi lakosság megerősödése az 1720-as években. Az újabb német telepesek

lenek voltak, ezért tartotta szükségesnek Miklósi német telepeseinél az adószedő azt is megjegyezni, hogy a „szabad lakosoknak a határt kiosztották megfelelő részben ..." Tótgyugy a Jankovics család által magyarokkal telepített régi faluja (,,... ab antiqua populosa . . . "). Az 1710-cs évektől horvátokat is telepítenek. 1727 28-ban a vendeket újra itt találjuk. Nyilván a falu szláv lakosai telepítéssel és önkéntes betelepedéssel gyarapodtak a török után. Névclemzéseink is azt támasztják alá, hogy a Dráva menti horvátok Szlavóniából és a vendek többnyire a Muraközből kerültek a telepítés során a faluba.'

8 Lengyeltóti a Lengyel família telepítése. A Lengyel család eléggé kedvező körülmények közé nemzetiségi lakosságot fogadott. Dráva menti horvátokat, vendeket. Igen népes faluvá vált a húszas évek során. Negyvenkilenc jobbágyháztartást regisztráltak. Öt zsellércsaládot is ismerünk, akik házzal rendelkeztek és szőlőt műveltek. Tíz horvát, három vend család fél telken gazdálkodott. A zsellérek magyarok voltak. Kisberény a 17. században szerb lakosságú falu volt. A század végén az egyik olyan falu Somogyban, amely újabb szerb népességgel bővült. Jankovics uraság azután magyarokat telepített a század legelején. Érdekes névtani megfigyeléseket tehetünk, követve a falu családneveinek alakulását három évtizeden keresztül. A szerb neveket a magyar, majd német származású adóösszeírást végző tisztviselők elhagyják, és „Rác" vezetéknévvel jegyzik fel a szerb családokat. A tizenhárom telepes jobbágycsalád közül 1728-ban a szerbek már csak „Rác"-ként kerültek összeírásra. Mellettük a Radies, Starics, Zorics jobbágyok Dráva menti horvátok. A magyarok Osztopányból, Buzsákról és Lakról vándoroltak a faluba, amihez Jankovics uraság adott engedélyt. Buzsák csökkenő háztartásszámáról nem szabad semmiféle népesség-viszszaesésre gondolnunk. Mint korábban említettük, a legjelentékenyebb népességkibocsátó települések egyike. A térségnek, Somogy északkeleti vidékének alig van tiszta magyar lakosságú faluja, vagy nemzetiségekkel telepített helysége, amelybe buzsáki zsellérek ne telepedtek volna le. A falu, noha a szokásos „telepítési megjegyzést" 1728-ban az összeíró nem tette meg, korábbi forrásaink alapján ismeretes, hogy közvetlen a török után újratelepített, erőteljesen fejlődő község volt. Az 1720. évi számbavétel idején magyar-horvát falunak jellemezhető, nagy lélekszámú település a Lengyel család birtokában. Hatvannégy háztartást írtak össze 1720-ban. Nemzetiségi struktúrája semmit sem változott az évtized végén sem. Harminchét magyar illetve huszonhét horvát háztartást számolhattunk össze. Közülük három vend családnak tekinthető. Az összeírt tizenöt zsellércsalád közül öt horvát volt. Mint korábban is utaltunk rá, a nemzetiségek közötti lényeges gazdálkodási különbségekre az összeírások alapján nem nyílott módunk. A mezőgazdasági jellegű adatokat a magyar, a horvát, vend falvak esetében összevetettük. Azonban a gazdálkodási szisztéma kisebb jeleit kivéve, a határ megművelésének rendszerében, a termények előállításában, az állattartás módjában nemzetiségi sajátosságokat most sem tudunk kimutatni. Simonffy Emil kitűnő tanulmányában alapos elemzést végzett a két- és háromnyomásos gazdálkodásra vonatkozóan, nem említi ő sem, hogy valamilyen különbség figyelhető meg a nemzetiségi lakosságú falvak és a magyar helységek között. Összevetettük az