Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)
A nemzetiségi lakosság betelepülése Somogyba. A török utáni migráció a Dél-Dunántúlon - Somogy megyei népesség elvándorlásának jelenségei az 1717—1718. esztendőben
meretlen falu felé. Egy következő adat szerint két család a Zalában fekvő Pacsára követte társait, akik korábbi átköltözőktől kaphattak hívást. Vidről, Segesdvárról, Dédről és Csökölyről egy-egy magyar jobbágycsalád a Tolna megyei Apátiba követte az előző esztendőben elvándorolt rokonait. Egy család a Zala megyében fekvő György szigetet választotta 1718-ban úti céljául. Gyékényesről négy magyar jobbágy r család Horvátországba, Lyka-Korbava vidékén fekvő Murva faluba települt. Nem találtunk náluk messzebbre elvándorolt családot az egész korszakban. A Taranyból visszaköltöző Laurentius Bollovetz vend jobbágycsalád a Muraközbe vándorolt, vagy Szlavóniába ismeretlen helyre, mert az összeíró „in Crot." megjegyzést tett csupán. A horvát nemzetiségű Tomo Horváth zsellércsalád és Horváth János magyar jobbágycsalád Zalavárt választotta újabb otthonául. Andreas Cakovec vend jobbágycsalád vándorlásának közelebbi célját a conseriptor ugyan nem jelölte most meg, de nagyon nagy valószínűséggel Muraközbe költöztek vissza. Iharosból két horvát család Horvátországba ment vissza, két magyar zsellér is ezt az utat választotta, közelebbi falu megjelölése nélkül. Üjból kirajzást figyelhetünk meg Iharosberényből, akik az előző évekhez hasonlóan a Zala megyei Galambost választották úti célul. Ez és hozzá hasonló igen gyakori eset arra enged következtetni, hogy a szomszédos megyébe történő elvándorlás folyamatában, a mozgásba került népek tartották továbbra is egymással a kapcsolatot és hírt adtak az új, kedvezőbb viszonyokról. Várad is megcsappant lakossággal tekinthetett az 1719. esztendő elé, úgy látszik jó hírek érkezhettek az 1717-ben elvándoroltakról, mert társaikat sokan követték ugyanazokra a településekre. Heten horvátországi falvakba költöztek, hárman Baranyába Lasikóra, s a Pest megyei Halas is úti célként volt ismét megjelölve. Wlassics János, Dezső Ádám, Michael Benő megyei adóügyi tisztek által készített összeírások summázata szerint Tolnába tizenkét család, Baranyába negyvenhét, Zalába huszonkettő, Pest megyébe hat, legtöbben Dráván túli horvátországi megyékbe költöztek.* Mint korábban említettük, forrásaink ugyan nem fogják át az egykorú Somogy megye teljes területét, de a „transmigráció" az elköltözés irányát pontosan megjelölték. Az is megfigyelhető, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül folyamatos volt e vándormozgalom. Arányában természetesen a magyarságot érintette legerőteljesebben, tekintettel a népesség lélekszámának arányaira. Hozzá kell tennünk, hogy természetesen a megyébe vándorlás aránya is a magyarságnál a legnagyobb. A Dráván túli területekre az oda- és visszavándorlás ugyancsak folyamatosnak tekinthető. 37 Vannak olyan összeírások, amelynek anyagát itt nem használtuk fel, mert véleményünk szerint az egykorú másolat készítése során jelentős időbeli eltolódások történtek, s így kerülhetett sor Szulok 1717. évi német telepítésének regisztrálására. Forrásaink később mindezt cáfolják, Bognár Tibor tanulmányában is helyesen utal arra, hogy Szulok betelepítése 1750. május i-jén kelt telepítési szerződéstől datálható. 38 így a „Praemisse Neoimpopulatae Possesionis Szulok 1717." címet viselő forrás, egykorú másolásból eredő tévedés. 39 Ezek után nem bízhatunk a többi adatban sem és eltekintettünk feldolgozásától. •132 családból 49 Horvátországba költözött.
