Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségi településeinek gazdálkodásáról

felsorolásánál a parasztoknál tartott merinói is. (Kötcse, Pusztaszemes, Szcntlászló, Bonnya.) A jobbágyok és az uradalmak zselici állattartására, elsősorban a juhtenyésztésre Polonyi János gazdatiszt 19. századi „meteorológiai" feljegyzései világítanak rá. A juhászat, a birkatartás a hús, a gyapjú miatt létkérdés volt szerinte. Főleg a paraszti ruházkodás miatt növekedett a birkatartás.'''' A lótartásra vonatkozóan alig lelhető adat. A conseriptiók 18. század végi adatai pusztán a mennyiségi változásokra, igen lassú, visszaesésekkel tarkított fejlődésre utalnak. A 19. században azonban szaporodnak olyan források, amelyek a német falvak növekvő lóállományát mutatják. Azonban a magyarral összehasonlítva nincs különös eltérés. Több dél-somogyi horvát településen is gyors szaporodást látunk."' Vizsgált korszakunkban, noha mind inkább kitapintható sajátosságok jellemzik nemzetiség szerint is a településeket, nagy kiugrásokat nem tudunk kimutatni. A tájpiacokon, a vásárokon viszont mindinkább sajátosan elkülönülő települések válnak ismertté. A dohánnyal, a fehérborral, a káposztával, faeszközökkel, cserépárukkal stb. Ez a folyamat a következő korszakban, amikor a tőkés piac mind erőteljesebben fejlődik, s átfogja a teljes paraszti árutermelést is, minőségibb árufajták készítésére sarkalva őket, a paraszti termékekre is úgy hat, hogy a specialitásokat erősítették. A 19. század második felé-ben mind élesebben elváltak a vásárokon és piacokon nemzetiségek szerint is a települések produktumai, melyek emelték az egész árutermelés színvonalát Somogy megye táj piacain. JEGYZETEK Somogy megye nemzetiségei a polgári forradalom és szabadságharc korszakában 1 MOL Augusz Antal Tolna Megye Kerületi Főbiztos iratai 1849—53. D 68. 5. cs. 1850. 130. sz. 2 SML Megyefőnöki iratok 2643/1853. 3 Szita László: Az 1850. évi népszámlálás eredményei a Délkelet Dunántúlon. BML. Kézirattár. 1982. 43. p. 4 Király István: Somogy megyei lótenyésztés. SMM. 1982. 213-243. p. Lásd kritikáját az 1S28. évi összeírásra vonatkozóan. Baranyai példával is alátámaszthatjuk ezen forrással történő óvatos használatot. A szentlőrinci járási főbíró arról értesítette pécsváradi kollegáját, hogy a conseriptorok milyen ételeket és milyen borokat szeretnek fogyasztani, s ezekkel megnyerve, milyen befolyással lehetnek rájuk. j Johann Weidlein: Die Deutschen in Komitat Somogy/Schomoclei und ihre Mundart. Deutsh-Ungarische Heimatblätter. VI. évf. 3-4. füzet. Bp. 1934. (A továbbiakban DUHB). 6 Uo. 7 Uo. 8 Pesti Frigyes Helynévtára. Kézirat. OSZK. (Gadács). 9 Pesti Frigyes (Kisberki). 10 Johann Weidlein: im. 10—14. p. n Uo. Tiltvány puszta Czindery feleségéről kapta a Teklafalu nevet. 12 Pesti Frigyes (Bize). 13 Johann Weidlein: Ungarländisch-Deutsche Dörfer in Slawischer Nachbarschaft. Deutsche Forschungen in Ungarn. IV. Jhg.-i939. der „Neuen Heimatblätter". Bp. 1941. 17-22. p.