Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században - Somogyi Almanach 52. (Kaposvár, 1993)

Somogy megye nemzetiségei az 1830-1840-es években - A nemzetiségi települések fejlődése a 19. század harmincas és negyvenes éveiben

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a németség Somogy megyei falvakba és pusztákra költözése továbbra is igen jelentős migrációs folyamatnak tekinthető a 19. század első felében. A migráció iránya sem változott semmit. Továbbra is Tolna megyei német településekről érkeztek katolikus és jelentékeny evangélikus csoportok, elsősorban zsellérek. A néhány kutató, aki foglalkozott c korszak telepítésével, eléggé egybehangzóan állapította meg, hogy Tolnából főleg protestánsok, Veszprémből többnyire katolikus német zsellérek érkeznek. Arra vonatkozóan, hogy Németországból is volt bevándorlás, nem találtunk adatokat. Noha az igény megvolt a bevándorlásra. 1841-ben a Helytartótanács leiratban fordult a megyéhez kérve, hogy jelezzék a befogadó kapacitást, a ,,

Virtenbergából kivándorolni kívánó Földmíveseknek engedendő feltételekről ..." és az uradalmak véleményét.

19 A szolgabírák igen rövid idő alatt készítették el jelentéseiket, amelyekből kiderült, hogy nem kívántak „külhoni népet alkalmazásba venni". Lehnet János, a Festeticsek csurgói uradalmának fiskálisa a következőket jelentette 1841. január 30-án : „...Tekintetes Tábla és Fő Szolga Biró Űr! Bets es és egyszersmint hivatalos azon felszoliittására : mi szerint a Nagy Méltóságú Magyar Királyi Helytartó Tanácsnak Tekintetes Nemes Somogy Vármegyéhez érkezett intézmény veinél fogva Méltóságos Gróf Tolnai Festetics László Urnák Csurgói Uradalma részéről nyilatkozást kívánni tetszik arról: hogy Virtcnbcrgből és a Släsiai Választó Fejedelemségből ki vándorolni kívánó lakosok ezen uradalom által nem fogadtatának é bé és minő feltételek alatt? a tisztelt Uradalom részéről vagyon szerentsérn Kinyilatkoztatni : hogy a mennyire hivatalos állásomból fogva Tettes Csurgói Uradalomnak jelen Környülményei előttem tudva vannak, sem Czélja sem szándék]

a mints ezen Uradalomnak, hasonló Kivándorolni kívánó lakosokat bár mi feltételek alatt is Kebelében befogadni. Mely abbéli alázatos kinyilatkoztatásom után mély tisztelettel vagyok. Csurgón Januarius 30

án 841. Tekéntetes Tábla és Fő Sz: Biró Urnák alázatos Szolgája Lehner János Csurgói urad: fiscalis" Hasonlóképpen elutasító volt valamennyi uradalom válasza. A kaposi járás főbírója arról is panaszkodott, hogy levelét válasz nélkül hagyták. Tall ián Pál főbíró 1841. február i-jén kelt jelentésében is ugyanezt hangsúlyozta. Thassy Károly főbíró jelentése szerint a szigeti, a szentmihályfai, sellyei, drávaszentmártoni, lakócsai, és több más uradalmak arról étesítették, hogy „ . . . csak egy helyre sem akarván őket befogadni, itt helyet nem nyerendnek . . . "~° Vörös László térképen s az általa 1849-ben készített összeírásban is megfigyelhető a puszták intenzív benépesülése. Az 1853-ban a „Soproni Császári és Királyi Rendező Bizottmány" által elrendelt munkálatokban valamennyi pusztát is összeiratták. A különböző nemzetiségű és jogállású, vagyonú csoportok, amelyek a megyébe érkeznek, a pusztákra és egyéb lakott helyekre (szőlőhegyek, malmok stb ) telepedtek, majd onnan hamarosan a faluba találtak lehetőséget, ha sikerült beházasodni a már telekkel rendelkező családokba. A 19. század harmincas-negyvenes éveiben, jelentékeny tartalékerő halmozódott fel a pusztákon. E tartalék munkaerő német és magyar zsellérekből állt elsősorban, akik mint már többször hangsúlyoztuk Tolna, Baranya, Veszp-