Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
VII. A Schmerling-provizórium korszaka (1861. nov. 5 —1865. dec. 10.)
konzultált Baranya cs Zala főispánjaival, és ennek eredményeként kérték a megyei törvényszékek rendes bíráskodásának helyreállítását, mert úgy látják, hogy a rögtönítélő bíróságok „tiszta eredménye a fenntartására fordított költségekkel s az általa előidézett kivételes állapot terhes viszonyaival" nem áll összhangban. Mérey előterjesztésére május 1-én érkezett meg Pálffy beleegyező válasza, majd néhány nappal később körlevele, amely visszarendelte Graef Eduárd csendőrezredest állomáshelyére és felmentette Somogy. Zala és Baranya megyék felügyelete alól." 4 Mindez a helyzet jobbrafordulásának kezdetét jelezte, s ezzel cgyidőben a változás szele érződött a bécsi udvar magatartásában is. Egyre erősödött a Deák-féle álláspont híveinek tábora. Bécsben kezdték felismerni, hogy Deák koncepciója több biztonságot nyújt a birodalom számára, mint az egyoldalú centralizmus erőltetése, s ez a felismerés egyet jelentett Schmerling vereségével. Az uralkodó még 1865 júniusának végén Majláth Györgyöt nevezte ki magyar kancellárrá. 1 ^ s alig egy hónapra rá sor került Schmerling és minisztertársainak menesztésére is. Belcrecli személyében új miniszterelnök került a kormány élére. Az egykori csehországi helytartó kinevezése valóban a „tényleges rendszerváltozás előkészítését" jelentette. 336 Ennek első lépéseként az uralkodó 1865. december 10-rc összehívta a magyar országgyűlést, illetve császári kiáltvány adta hírül a februári alkotmány felfüggesztését. Ez a Deák-féle álláspont győzelmét jelentette, és Magyarországon úgy üdvözölték, mint „a biradalmi centralizációs politika feladását". Az országgyűlés munkájának megkezdése előtt Somogyban a lemondott Mérey helyett ismét Jankovich László került a főispáni székbe. Az új főispán november 30-án foglalta el állását. Az első közgyűlésen megválasztott tisztikar működésével új korszak köszöntött Somogyra. A kiegyezés utáni időszak előkészítője volt annak a hatalmas változásnak, amely a század utolsó évtizedeire kimozdította a megyét „a nyugalmas heverés", „a kedélyes pangás"" x,7 állapotából bekapcsolva az országos vérkeringésbe, elindította a természetes fejlődés útján.
