Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
VI. A vármegyei autonómia korszaka (1860. okt. 20—1861. nov. 5.) - 3. A megyei tisztikar lemondása
országgyűlés minden határozatát sajátjuknak tekintik és annak pártolására hívták föl a többi megyét is: „... országgyűlésünket azért oszlaták fel, mert rendületlenül hű maradt nemzetünk alkotmányához..." 304 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Somogy — a megyék többségéhez hasonlóan — csatlakozott volna Pest megye felhívásához, hamarosan azonban állásfoglalásra kényszerültek az egymást követő kormányszéki rendelkezésekre adandó válaszok kapcsán. 30 " 1 Még a tulajdonképpen jelentéktelennek tűnő rendelkezések is a megye ingerült reagálását váltották ki. Szeptember elején felszólították a megyét, hogy a volt szolgabírói hivatalok megye által eladott bútorairól készült árverési jegyzőkönyvet és a befolyt pénzösszeget küldjék be a nagykanizsai pénzügyi igazgatóságra. A bizottmányi nagygyűlés jegyzőkönyve felháborodott hangon utasítja el a felszólítást, mondván, hogy a helytartótanács „sehol a megye érdekében, de mindenhol kárára intézkedik", a megye önállóságának megsértését látják az ehhez hasonló rendelkezésekben: „a megye vagyonáról ön magának fog számolni" — jelentették ki. Szeptember folyamán oly mértékben megszaporodtak a kormányszéki rendelkezések, hogy szeptember 28-án Jankovich rendkívüli bizottmányi gyűlést hívott össze 306 a felgyülemlett rendelkezésekre adandó válaszok ügyében. Rendelet sürgette például az újraalakuló honvédegyletek betiltását, a házi adó szedésének felfüggesztését, a közgyűlési jegyzőkönyvek felterjesztését a helytartótanácsnak stb. Kozma Sándor marcali főszolgabíró az ülés megnyitása után rögtön az alábbi kérdéssel készteti állásfoglalásra a tisztikart: „Legelőször is azzal jöjjünk tisztába ... tulajdonképpen akarunk-e válaszolni vagy sem?" Egyhangúan elvetették a válaszadás kötelezettségét, mondván „nem törvényes azon orgánum, melly ezen rendeleteket, leveleket küldte". Az eddig közvetítőnek tekintett helytartótanáccsal most már az országgyűlés feloszlatása után semmi sem indokolja a kapcsolattartást. Kozma indítványára a megye határozatban mondta ki. hogy a „jelen szomorú viszonyai között az alkotmányosság egyedüli törvényes orgánumaiul csak a megyéket ismeri el" és megszakítja a további kapcsolatot „minden törvénytelen dicasteriummal". Kozma indítványát Somssich Pál egészítette ki azzal, hogy foglalják jegyzőkönyvbe a következő záradékot: „Az indítvány közakarattal elfogadott." Erre Somssich szerint azért van szükség, nehogy egyes személyeket üldözzenek. Maga Somssich is csak az indítvány lényegével ért egyet, de annak formájával nem. A megyék és a kormányszervek közötti végleg megromlott viszonyt betetőzte Forgách Antal október 27-én kelt rendelete, amely az uralkodó „szóbeli legfőbb parancsával bárminemű nyilvános megyei gyűlések tartását" megtiltotta. 307 Ezt azonban október elején még megelőzte a kancellár puhatolózó kérdése: Van-e remény arra. hogy „Somogy megye bizottmányát a választott szerencsétlen ösvényrőli eltérésre bírhatja?" Válaszlevelében Jankovich minden eddiginél határozottabban foglalt állást: A megye szeptember 28-i nyilatkozata nem a pillanat műve, hanem a remények meghiúsulásának, a fájdalmas kiábrándulásnak a következménye. „... én a megyém szellemét ismerve nem hiszem, hogy ezen megye ugyanazon békés resignatioval tűrjön", ahogyan tette azt az eltelt tizenegy év alatt. 308 A megyék egész sorához hasonlóan november első napjaiban Somogy is megtartotta esedékes közgyűlését. November 2-án az uralkodóhoz intézett levélben adtak hangot a kancellári paranccsal kapcsolatos aggodalmuknak. Két
