Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VI. A vármegyei autonómia korszaka (1860. okt. 20—1861. nov. 5.) - 2. A megyei bizottmány megalakulása és működése

olyanokat is bevettek, akik „birodalmunk felállásának s uralkodói jogainak kiengesztelhetetlcn ellenei", akik „országainak békéjét alattomos összeesküvésekkel és vakmerő lazításokkal veszélyeztetik" és akiknek tettei „végkövetkeztetéseiben forradalomra vezetnek". Az uralkodónak feltett szándéka, hogy a forradalomnak „akár nyíltan, akár álnokul törvényes alakban burkoltan lépjen az fel", ellenálljon. Ennek érdekében elrendeli, hogy a megyék a „hűtlen és felségsértő" bizottmányi tagokat távolítsák cl. gondoskodjanak az adóbeszedés zavartalan módjáról, biztosítsák az ideiglenesen fenntartott törvényszékek akadálytalan működését, a 48-as törvények közül betiltja azok alkalmazását. amelyeket a Diploma felülvizsgálatra az országgyűlés elé utal. Ellenszegülés esetén kilátásba helyezi a megyei bizottmányok gyűléseit felfüggeszti illetve feloszlatja, „mi a szükség úgy kívánván anyagi hatalommal is foganatosítandó lészen". A leirat fogadtatásáról Szőgyény-Marich ezt jegyezte fel naplójában: „a királyi leirat, mint előre láttam, nagy ingerültséget okozott".

289 Somogy éppen bizottmányi nagygyűlés kezdetén kapta kézhez Vay Miklós levelével együtt. Ezen a gyűlésen a tárgy komolyságára való tekintettel, valamint „bővebb megfontolás és vélemény adás végett" egy külön közjogi választmány kinevezését határozták el. amelynek tagja volt Somssich Pál. Paizs Boldizsár. Záborszky Alajos. Tevely Elek. Inkey Zsigmond, valamennyi a 48 előtti megyei élet ismert személyisége. A választmány már másnap bemutatta válaszát a királyi leiratra, amelyet „a megye érzelmeit híven tolmácsoló" Somssich Pál fogalmazott. A válaszból — a törvényhatóságok többségéhez hasonlóan — mély aggodalom és elkeseredés csendül ki. Ennek a keserű hangnak kiváltója — amint megfogalmazták — az. hogy a királyi leirat „nemcsak alkotmányos törvényeinket kétségbe vonva, az ország megyéinek eddigi eljárását kárhoztatva, polgári kötelességeinkkel merőben ellenkező feladások teljesítését parancsolja, hanem végül ... az alkotmányos életnek betiltását, felfüggesztését, feloszlatását" helyezi kilátásba. A december 22-én megfogalmazott alapnyilatkozat szellemében tettek hitet 1848 eszméi mellett, elhatárolva magukat az Októberi Diploma határozataitól mert. „alkotmányunk sarkalatos törvényeinek értelme szerint azok se ütütték meg a kellő mértéket", ha történtek is az országban itt-ott túlkapások, „azoknak rendre igazítása" csakis az alkotmányos élet teljes helyreállításával oldható meg. Több megyével ellentétben Somogy megelégedett az elmúlt tizenegy év sérelmeinek és „a fennálló törvénytelenségeknek lajstromba szedésével".

290 rebellis hang nem érződik a levélben, inkább azt hangsúlyozzák, hogy a „békés restitutio híveiként" — a forradalomnak még a gondolatát is elvetve — azon fáradoznak, „hogy egy oly állapot alakuljon, melyben az ország gyűlését összehívni, s ezáltal minden nehézségeken győzedelmeskedni lehessen". Következetesen ehhez a gondolathoz térnek vissza, ebben látják a kibontakozás útját. Meggyőződésük, hogy „minél tovább fog az ország gyűlésének egybe hívása késni és halasztódni", annál több önkényes eljárásra kell és lehet számítani. Az uralkodó rendelkezéseire adott érdemi válasz úgy foglalható össze, hogy Somogy — a többi megye véleményével egybehangzóan — 1. nem tekinti hazaárulónak a száműzetésben élőket s bízik abban, hogy „az alkotmányos élet visszatértével" a most külföldön élő hazánkfiai hazatérnek és „a törvényesen megkoronázandó magyar királynak hű alattvalói" lesznek. 2. A törvénytelenül kivetett adó behajtását éppen az alkotmányosság nevében tarják „erkölcsileg