Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

VI. A vármegyei autonómia korszaka (1860. okt. 20—1861. nov. 5.) - 2. A megyei bizottmány megalakulása és működése

2. A megyei bizottmány megalakulása és működése December 19-én a főispáni felhívás alapján a megyeszékhelyen „előleges értekezletre" gyűlt össze az 1848-ban törvényesen megválasztott bizottmány valamennyi tagja, hogy „a gyászos emlékű 11 év után" újra beindítsa a megye közigazgatásának gépezetét. A megyékben uralkodó közhangulatot jellemzi Mocsáry Lajosnak a Pesti Naplóban megjelent cikke.

274 aki összevetve az 1860. év utolsó hónapjainak hangulatát a II. József halálát követő időkkel, megállapítja, hogy „...az akkori diákos és ószerű táblabírói liberalizmus" egészen másképp hallatta hangját. Igaz. hogy akkor restitutio in integrum következett, míg „most féladagokban érkezik hozzánk a malaszt". A közvélemény érzi a különbséget, így jelenleg nincs is helye az ujjongásnak, „mert nem vagyunk valódikig restituálva jogainkba. ...Nem szívünk szerint, hanem a szükségesség és hasznosság szempontjából s jó reménység fejében határoztuk cl magunkat arra. hogy a részünkre megnyitott, de ugyancsak körül korlátozott tért elfoglaljuk" — zárja gondolatait Mocsáry. Somogyban is — az ekkor készült közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint — a megye újjászervezésére vonatkozóan a bizottmányi tagok egybehangzóan kijelentették, hogy bár az 1848. 16. tc. értelmében „hatósági hatalmokat teljes épségben fennállónak tartják" ugyan, de az elmúlt évek keserű tapasztalatai után nem érzik elég erősnek magukat a további megfelelő munkára, ezért megbízatásukat a megye közönségének visszaadják s úgy döntenek, hogy a közgyűlésre az összes község küldjön képviselőket.

275 A „rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedésként"

276 elhatározták, hogy „ezen nagy számú gyülekezet" közgyűléssé alakul, amelyen megválasztják az új bizottmányt és annak tisztikarát. A tisztújításra a december 20-i közgyűlésen került sor. Itt jelentette be Jankovich. hogy ő mint 48 előtt Verőce megye főispánja, a hivatalos esküt már letette. így annak megismétlését már feleslegesnek tartja. Arra a kérdésre, hogy vajon felolvassa-e a főispáni utasítást a megyei bizottmány egyhangúlag nemmel válaszolt, s egyúttal ki is alakította a maga álláspontját: csak az 1848. évi országgyűlésen hozott és a király által szentesített törvényeket tekinti kiindulási pontnak, ezzel ellenkező kormányrendeletek és utasítások végrehajtását nem érzi kötelességének, s „az országgyűlésnek mint minden bajaink egyedüli orvoslójának" összehívását tartja égetően szükségesnek.

277 Ezen a közgyűlésen olvasták fel Pest megye Vayhoz intézett nyilatkozatát, amely valamennyi megye számára zsinórmértékül szolgált a politikai élet alapkérdéseiben. A „vezérmegye" bizottmánya öt pontban fogalmazta meg „azt a minimális programot, amelyet Kossuth ... az adott időszakban követendőként tanácsolt a megyei legális oppozíciónak:

278 az országgyűlés haladéktalan összehívását az 1848. évi törvények alapján, s sajtószabadság kimondását az 1848.18. tc. szellemében, az újoncozás, az adóhátralékok behajtásának felfüggesztését, „az oktrojált jogszabályok" alapján indított perek megszüntetését. Pest megye állásfoglalását körlevélként valamennyi megyéhez eljuttatta, s ezt Somogy közgyűlésén is úgy értékelték „mint újra föléledő régi alkotmányos szokásunk egyik első jelenségét".

279 Az állásfoglalás tartalmát a megyék egyforma egyetértéssel fogadták, nagyrészt érdemi változtatás nélkül átvették. A Pest megyei nyilatkozathoz igazodva fogalmazta meg Somogy is a maga állásfoglalását. Ez a „Báró Vay Miklós Ő nagyméltóságának" címzett levél — úgy tűnik