Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 6. Vegyes intézkedések
nem képes megszilárdítani helyzetét, még a későbbi osztrák történetírás is elismeri, hogy Geringer egyre inkább gúny tárgyává vált az országban. 17. Maga Ferenc József már 1851 januárjában kijelentette, hogy Geringer alkalmatlan szerepkörére, azonban rögtön hozzáfűzte, hogy a legrosszabb az. hogy nincs senki, aki helyette megfelelne. 174 A megfelelő utód kiválasztása egész október közepéig váratott magára. Október 10-én nevezete ki a császár Geringer utódjául Albrecht főherceget Magyarország katonai és polgári helytartójává. Albrechtet szemmel láthatólag nyomasztotta a rá váró feladat, már működésének első heteiben panaszkodott Kempennek a Magyarországon tapasztalható szervezetlenség miatt és azt mondta, hálás lenne a császárnak, ha felmentené az alól a feladat alól. hogy rendet teremtsen az országban, ahol „egyáltalán nem tudnak monarchisztikus módon gondolkodni és cselekedni, neki kell erre a nemességet és a hivatalnokokat megtanítania". ]7: ' Ezzel egyidőben változás történt Somogy közigazgatásának élén is. 1850 végén Tallián megvált megyefőnöki tisztétől, az Igazságügyi Minisztérium a Soproni Főtörvényszékhez nevezte ki. A Somogyban viselt megye főnöki hivatalától megválva a Megyei Törvényszékhez intézett levelében összegezte az itt végzett csaknem negyedszázados hivatali pályafutását, búcsúzott a megyétől, mcllyctt síromig büszkén nevezek szülőföldemnek, a politicai életben nevelőmnek. ... benne oktatómat-vezérimet tisztelni soha meg nem szűnök... Mennyire feleltem meg hivatásomnak? a kérlelhetetlen közvélemény mondjon személyem és tetteim felett szigorú ítéletet..." — zárja kissé patetikus hangú levelét. 176 Kétségtelen, hogy Tallián a Habsburg adminisztráció kötelességtudó, pontos hivatalnoka volt. aki osztálya érdekének védelmében hűségesen végrehajtotta a felsőbb rendelkezéseket. Épp ezért a nép szemében „állása nem volt a legkellemesebb, amennyiben valami nagy rokonszenvnek egyáltalán nem igen örvendhetett". 177 Utóda a középbirtokos nemességhez tartozó Hochreiter Ambrus, (sz. 1797) akinek Habsburg hűségéről, szabadságharc alatti szerepéről korábban már szóltunk, szintén az 1848 előtti vármegyei rendszerben kezdte hivatali pályafutását: 1828-1843 között a marcali járás főszolgabírója, majd megyei másodalispán. Megyefőnöki tevékenysége nem hozott érezhető változást a megye életében. A Pesti Napló kaposvári tudósítója a lap 1853. április 27-i számában így jellemzi a somogyi élet ürességét: „... közéletünkben a teljes pangás uralkodik, pangás, amely naponként közelebb visz a gyógyíthatatlan sorvadás és megsemmisüléshez bennünket..." Említésre méltó kereskedelem nincs, de nem is lehet „hiszen egyetlen vasvonal sem érinti vidékünket." az utcák pedig „a szó teljes értelmében járhatatlan sárcsatornák". A közélet teljesen béna volt. politikai egyesületek természetesen nem működhettek. A nem politikai természetű egyesületekről egy 1851 februárjában készült kimutatást őriz a Somogy Megyei Levéltár. 178 Eszerint az 1840-ben alapított kaposvári Casino. amely alapszabályának első pontja szerint „... az illedelmes és műveltebb társalkodásnak és az ez által szerzendő mulattságnak szánt hely" az egyetlen olyan egyesület, amely működését a szabadságharc után is folytathatta. Üléseit azonban csak a csendőrség jelenlétében lehetett megtartani. 179 Más egyesületek vagy felfüggesztették tevékenységüket, mint például a katolikus papok egyesülete, melynek működéséről
