Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)
III. Somogy a világosi fegyverletétel után — az ostromállapot évei (1849. szept.-1854. máj.) - 5. Ferenc József Somogyban
5. Ferenc József Somogyban Az önkényuralmi adminisztráció igen nagy gondot fordított arra, hogy rendeletei a nép körében kellő magyarázattal terjedjenek. Tisztában voltak azzal, hogy a közhangulatot befolyásolni tudó egyéneket a lelkipásztorok, a tanítók között kell kercsniök. Báró Hauer július 18-i leirata 149 elrendelte, hogy közülük a „rossz érzelműeket" hivatalukból azonal távolítsák el. A rendelkezésre egy megtörtént, de közelebbről meg nem nevezett eset szolgált ürügyül. Eszerint egy kántortanító a hódoló istentisztelet alkalmából az egyházi énckeskönyvben található, de egyes kifejezéseiben a korabeli viszonyokra aktualizálható éneket énekelt — felsőbb tilalom ellenérc. Amikor felelősségre vonták, így válaszolt: „az igaz magyar tiszta szívvel nem hódolhat". Ez késztette a hatóságokat arra. hogy „az illyetén kicsapongásokat" megakadályozzák, hiszen a „forradalmi korszak maradványait más helyeken sem sikerült még kiirtani". Hauer egy másik leiratában olvasható, hogy a hirdetmények, rendeletek csak úgy juthatnak a nép tudomására, ha a vasárnapi istentisztelet után a templomokban is kihirdetik és a lelkipásztorok a népnek elmagyarázzák azokat. 1850. május 11-én belügyminiszteri rendelettel megszüntették ugyan ezt a gyakorlatot, a valóságban azonban továbbra is találkozunk „a közigazgatási orgánumok által teljesítendő kihirdetéseknek a szókszékrőli közhírrétételé"-vel. Ezért Pongrácz Ferenc felső-gyékényesi evangélikus esperes 1851-ben levélben kérte a megyefőnököt, hogy az egyházat az ilyen eljárástól kíméljék meg, hiszen ez „a szenthely rendeltetésével ellenkezik". Javasolja — a belügyminiszteri utasításra hivatkozva. — hogy visszatérve a korábbi szokáshoz a hatósági hirdetések vasárnaponként az istentisztelet befejezése után a templom előtt történjenek, „mely alkalommal a lelkészek az előforduló esetek kapcsán a népet felvilágosíthatják". 151 A megyékben uralkodó állapotokról, közhangulatról, lényegesebb eseményekről a havonként összeállított hangulatjelentések tájékoztatták a felsőbb hatóságokat. Ezek a hangulatjclentések, amelyeket a megyefőnök a járási szolgabírák jelentéseiből állított össze, bár szépítették a valódi állapotokat, mégis nagyon érdekes forrásai akkori történetének. 132 Néhány példa az 1850. augusztus havi hangulatjclentésekből arról tanúskodik, hogy az ellenforradalmi rendszer minden igyekezete ellenére sem sikerült a szabadságharc emlékét kitörölni a nép emlékezetéből, a lakosság körében tovább éltek a Kossuth képviselte függetlenség eszméi. „...A nép csendes, de nem nyugodt. ... gondolni kell. hogy elégületlen, mert a legbadarabb híreknek is hitelt ad. a törököt s a menekülteket már a szomszéd megyékben tudja..." — írja a marcali járás szolgabírája. A karádi járásból pedig az alábbi hírek érkeztek: „... a nép mindenről beszél, magát reményekkel kecsegteti újabb acra bekövetkezése minden ajakról hallatszik és noha az efféle hírek eddig eredménytelenek is mindazonáltal tulajdon tapasztalásom után azokat veszedelem nélkülieknek nem mondhatom — valamint bizonyos az is, hogy ... a forradalmi párt alattomban mindent, mi csak lehetséges elkövet". 1 *' 3 A nép forradalom utáni nyugtalanságáról egyébként is sok jel árulkodott. Kaposváron 1850 májusában a város területén két helyen is kiragasztott „gyalázkodó írás" (Schmáhschrift) szerzőjét köröztetik. A rendszerellenes megnyilvánulásokból a tanulóifjúság is kivette részét. A kaposvári gimnazisták 1850
