Dobai András: Somogy Vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában - Somogyi Almanach 50-51. (Kaposvár, 1989)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Habsburg-uralom ellen indított szabadságharcunkat 1849 augusztusában cári segítséggel leverték, s ezt követően a magyar nép történelmének egyik legnehezebb időszakát élte át. Az idegen segítséggel diadalmaskodó bécsi kormány a győztes jogán „szabad kezet igényelt magának Magyarország jövendő sorsának kialakításában".

1 Az ország ki volt szolgáltatva a — Széchenyi szavaival élve — „hosszú hóhérkötelu

,

~ Haynau táborszernagy kegyetlenkedéseinek. A „magyar rebellió" résztvevőinek megbüntetésére megteltek a börtönök, a volt honvédek ezreit sorozták be olasz vagy cseh földön állomásozó császári seregekbe,

3 az országot ellepte az idegenből jött hivatalnokok hada, akik idegen érdekek szolgálatában egy bürokratikusán centralizált, abszolutista rendszert erőltettek az országra, mindenféle önkormányzat és demokratikus elem kikapcsolásával. Talán részben ez is magyarázza, hogy hosszú ideig történetírásunk mellőzött korszaka volt az az évtized, amelyet az akkori osztrák belügyminiszterről, a Habsburgok abszolutista, centralizáló politikájának megvalósítójáról Bach-korszaknak nevezünk. Ez a kötet azt tűzte ki célul, hogy bemutassa a közigazgatás egy szektorának, a politikai igazgatás

4 Somogy megyei szervezetének működésén keresztül a megye hétköznapjait a szabadságharc bukását követő időszakban, a Bach-korszak és a Schmerling-provizórium éheiben. Nem átfogó megyei közigazgatástörténet megírására törekedtünk, hanem azt vizsgáltuk, hogy miként működött és kikből tevődött össze az önkény szolgálatába szegődött hivatali apparátus, milyen volt a közhangulat, a közbiztonság a megyében. 1849 januárjától kezdve kísérjük figyelemmel Somogy életét, ekkor került a megye a császári csapatok megszállása alá, majd — Noszlopy négy hónapos kormánybiztosi tevékenysége után — része lett az egységessé nyilvánított „összbirodalomnak". Vizsgálódásunkat 1865 szeptemberében zárjuk, amikor császári manifesztum jelentette be a magyar országgyűlés december 10-re történő összehívását, majd pár nappal később a Februári Pátens felfüggesztését. Ez az az időpont, amely a birodalmi centralizációs politika végső feladását jelentetted Kötetünkben erre az időszakra vonatkozóan a megye hivatalos tevékenysége során keletkezett ügyiratok képezik az alapvető forrásanyagot. Bár a ránk maradt anyag eléggé hiányos, a megyefőnöki iratokból, valamint a bizottmányi ülések jegyzőkönyveiből nyerhetünk legmegbízhatóbb képet arról, hogy a megye hivatalnoki kara hogyan tevékenykedett a hétköznapokon. Az iratok a Somogy Megyei Levéltár őrizetében vannak, általában ismeretlenek, még nem közölték őket. Somogyra vonatkozóan további fontos információkat tartalmaz az Oszágos Levéltárban Augusz Antal tolnai kerületi biztos, Czindery László császári biztos, a Hadtörténeti Levéltárban pedig a politikailag kompromittált személyek iratanyaga. A levéltári forrásanyagot egészíti ki több korabeli politikai röpirat, visszaemlékezés, Somogygyal foglalkozó leírás, melyek segítségével igyekszünk teljesebbé tenni a megyéről szerzett ismereteinket.