Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
V. Forrásadatok Segesd XI-XVII. századi topográfiájához
nak számítottak. V'égső soron ezekben a mezővárosokban é;s a paraszt- falvakban is summában (kollektíván) adóztak. Vagyis, fizették a töröknek járó súlyos és földesuranként változó mértékű, valamint a magyar földesúr által igényelt adót is. Az utóbbinak általában a járadékot pénzben rótták le. Ugyanakkor a „kulinária” fogalomkörébe tartozó élelmezési cikket a török specialitásokban: karmazsin csizma, saru, kapca, szőnyeg stb. adták. Dézsmát — a távolságtól függően — elvétve, javarészt a szőlőtermésből fizették .471 1651-ben a robot és a dézsma — ún. papucsváltság nélküli — ösz- szege Sege'sdvár esetében 120,5 Ft-ot tett ki. Ez a magyar földesuraknak kifizetett összeg (ha Darány 125 Ft-ját nem számítjuk!) a legmagasabb a megyében. A visszafejlődést, illetőleg a pusztulást mutatja, hegy a töröktől va.ló felszabadulás után, vagyis a XVII. század utolsó évtizedeiben már csupán 82 Ft Segesd. földesurának fizetett summája.472 Az is lényegés, hogy Segesd oppidum, a török uralom alatt egyfajta közigazgatási és jogi önállóságot élvezett! Gazdasági vonatkozásban például könnyítőleg hatott, hogy a városi közösség — kollektív vásárlás útján — örökjogon, külön városi földtulajdont is szerezhetett, így elsősorban a városkörnyéki határban lévő praediumból és az elpusztult falvak (mind Udvarnok, Gesztenye) határából vásároltak földeket. Vagyis, a Segesd határában a középkorban lévő Udvarnok és Gesztenye falu a törökkorban végleg beolvadt a segesdi határba.4'1 Segesd esetében ezt la földvásárlást, vagyoni gyarapodást még a marhakereskedelemből származó jövedelem is segítette. így például 1648- ból ismertük Szarka Miklós segesdi polgárt, aki .Batthyány Ádám megbízásából 48 pár ökröt hajtott fel a Ny-i határra.474 Innen, jutott tovább ez a keresett árucikk az osztrák, olasz vagy német piacokra. Ugyancsak ismerjük a közeli Nagybajom prédikátorának, Laskai Sándornak Bat- ihyányval, illetőleg a törökkel történő különböző (köztük a marhakereskedelemmel kapcsolatos!) kereskedelmi akcióit. Laskái 1646—69 táján intenzív, többek között Ny-felé irányuló marhakereskedelmet is folytatott.475 Általában nemcsak Segesdre, hanem Somogy megye lakóira is az volt a jellemző, hogy például ,1622 táján a Balaton tavon, révvel vagy télen jégen mindig szabadon közlekedtek. ,,Gabonájukat, borukat és mindenféle árujukat Keszthely erősségében szabadon vihették és Zala megyében is szabadon közlekedhettek.” Ebben őket (időnként!) csupán a kísikomáromi várkapitány akadályozta meg.476 Ezenkívül a török ellenőrzése alatt lévő utakon keresztül — az osztrák, az olasz és a német területek felé, valamint 'a határszélekre is irányult a ‘somogyi, köztük a segesdi bor, a gabona és — a marhakereskedelem! Vagyis, amint azt Evlia Cselebi 1664—1666-ban is írta: ,,Segesd várős 300 szolgája”,'“7 ntagyar polgára — a török uralom alaU lévő — Somogy legjelentősebb, legnépesebb, kiterjedt Jöldterületekkel, gazdag kéreskedőréleggal rendelkező mezővárosát tartotta [fenn, egészen 1687 tájáig. 106
