Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
V. Forrásadatok Segesd XI-XVII. századi topográfiájához
sugalmazására a segesdi jobbágyokkal együtt részt vett az érsek sze- nyéri várnagya és kísérete elleni hatalmaskodásban, Balogot nyilván a személyes sérelme is vezethette. Az 1503. november 6-i oklevélből425 az derül ki. hogy ez a Segesd mezővárosban lakó providus, vagyis intéző, tiszttartó, annak ellenére, hogy a közeli szomszédság jqgán inkább Tamás érseket és a testvéreit illette volna ,meg, a Moryczfalwa (Moryczhel) birtokát Bathyan-i Benedeknek adta >el. A Bathyan-i-na'k eladott birtok megszerzéséért pereskedett vele ezután Tamás érsek. Balog Kelement az érsek elleni perében providus társa, az ugyancsak Segewsdön lakó Gogan Tamás, valamint a Báthoriak főintézőjének; a Pernesziek-nek a providusai (nyilván a (főrangú uraik, a Bátho- riak megbízásából!) is támogatták.42*5 Külön érdekes, hogy Segesd mezővárosában — a közpolgárság között — (három családfő viselte ■— a Kalmár nevet. Ez utóbbi ugyanis a távolsági kerösk ed elmet űzőkre vagy azok leszármazottaira vonatkozhatott! 1525-ben — a régi providusok helyett — Báthori Györgyöt (a szobi határjárásnál) segesdi factor-a és jobbágya, az 1499-ben még nem szereplő Kalmár Mihály képviselte/'27 Kalmár Mihály factor-ként talán a Báthoriak javainak értékesítésével, valamint ügynökösködéssel is foglalkozhatott. Akkoriban is (de később még nagyobb!) szükség volt egy-egy uradalomban a megbízható, urai javait jól kezelő, távolsági kereskedőkre. így például 1550 táján (amikor a forrásokban -Segesd oppidum újra gyakrabban szerepel!) tudunk a Segesd és a Szenyér környéki utak bizonytalanná válásáról. Ekkor ugyanils nemcsak a török, hanem a komári és Zrínyi csurgói katonái (akiket az ottani tiszttartók is haramiáknak tartottak!) állandóan pusztították a környéket.428 Jó példa erre az 1556. december 1-jén Zenerből (Szenyérből) kelt Nádasdy kanizsai megbízottainak szóló levél: „az utakon sok embert megöltek és kifosztották a tolvajok, s többeket elfogtak a törökök. Megfelelő intézkedést kell jiozni, mert a szegénységnek minden jószágát elhajtják... az egyik tolvajt, akinél marhákat találtak, elfogtuk.”429 Bár ekkor a szenyéri mezőváros polgárait is állandóan „fenyegetik”, zsarolják, mégiís az ottani vásár a legforgalmasabb Somogybán... Ugyanakkor Nádasdy szenyéri jobbágyai a megyén kívülre, így: Pécsig, (Kőszegig és a Dunáig járnak borral, (marhával kereskedni.430 t Az intenzíven folyó környékbeli marhakereskedelembe a segesdi polgárok is bekapcsolódtak. 1556-ban még a babócsai bég is „Segesdre üzent”, hogy innen vigyenek ötven pint bort az egyik keresztény főrabjának.431 Pedig ebben az időben igen nagy pusztulás, dúlás érte a vidéket. Olyan mértékű, hogy 1557-ben Nádasdy Tamás tiszttartója, Szele Jakab Csupán ezt írhatta:432 „mostan annyira elpusztult Somogybán az uram (ti. Nádasdy!) jószága, hogy a somogyi émbereivel nincs több, mint 6 ekére való barom . .. szegények mind széjjel laknak, bujdosnak, ki Csurgón, ki Segesden, némellék a szőlőhegyen vesződnek . . . ” 99
