Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
A kiadó köszönti a hetven éves szerkesztőt
fejezés: birtokukba vették a kulturális, a tudományos, a művészeti értékeket. Ügy, ahogy kell, ahogy érdemes; lévén szó közkincsekről. Remek előadók, közreműködők, segítők, szereplők jártak akkor Pécsre: Veres Pétertől Erdei Ferencig, Kodály Zoltántól Szentágothai Jánosig, Illyés Gyulától Kodolányi Jánosig. S Kanyar József nemcsak „nagy idők tanúja” volt, hanem részese, szervezője, mozgatója. Példaadóan irigylésre méltó életút az övé. 1948-ban Somogyba hívták. A megye törvényhatóságának könyvtárosa lett, a következő esztendőben pedig főlevéltárnok. 1950-től a megyei levéltár igazgatója volt, egészen 1987-ig. Az akkori kaposvári Berzsenyi Társaság főtitkáraként (ez a társaság éledt meg a közelmúltban, s Kanyar József ugyanilyen magas tisztséget kapott benne) folytatta az irodalmat, az olvasást népszerűsítő munkásságot. S teszi azóta is, ezt is, a történelmi, helytörténeti ismeretterjesztőt is. Előadásokon, évkönyvekben, folyóiratokban; ahol csak lehet. Munkáiról Bősze Sándor bibliográfiát állított össze. A kezdetektől 1985. december 31-ig 290 cím szerepel benne: önálló kötetek, értekezések, szaktanulmányok, ismeretterjesztő cikkek, recenziók, kritikák stb. Ismét példákra kell szorítkozzak; igyekszem érzékeltetni a témák sokszínűségét, az érdeklődés sokrétűségét. 1945-ben recenzió Illyés Gyula Hősökről beszélek című művéről. Három évvel később írás a népművelő Berzsenyiről. Az ötvenes években Jókai somogyi kapcsolatairól, Bartók ottani megjelenéseiről, a vármegye könyvtárának történetéről. A hatvanas években például előszó Takáts Gyula Képek és versek útjain című kötetéhez, beszámoló a kaposvári levéltár munkájáról, írás a százéves megyei sajtóról, előadás a rádióban, a balatoni fürdőkultúra történeti fejlődéséről dolgozat, recenzió Rippl-Rónai írásokról. 1971-ben a gazdaságtörténeti kutatások jelentőségéről szólt, maga is foglalkozott Somogy agrárgazdaságával az 1895. évi mezőgazdasági összeírások tükrében (1974) a helytörténeti munka eredményeivel s gondjaival, az üzemtörténetírás levéltári forrásaival, a Dorottya Szálloda történetével. 1982-ből kiemelést érdemlő munkája a Népoktatás és közművelődés a Dél-Dunántúlon (1777—1868). Követte még az így láttam Kodályt, az aprófalvak sorsáról elmélkedés, a hiteles helyek története, s élőtte, azóta sok, felsorolhatatlanul sok. Egy gazdag élét gyönyörű eredménye; egy hasznos élet példái. A felsorolás, még ha példákba sűrített is, a dolog természetéből következően mindig száraz. Ismételjünk meg hát egyet s mást, kiegészítve, kicsit kibővítve, hogy eme nagy életmű alkotójához, az emberhez valamelyest közelebb léphessünk! Tudományos munkásságának kiemelkedő területe Somogy megye művelődéstörténetének kutatása a XVIII. századtól napjainkig. Ezen belül foglalkozott Kaposvár mezőváros művelődéstörténetével, a múlt századi népiskolákkal, azok tankönyveivel, s még számos témával és időszakkal.^Az oktatástörténet különösen érdekli. Néhány esztendeje megvédett „nagy” doktori értekezését A népoktatás á Dél-Dunántúlon a feudalizmstól a kapitalizmusba való átme7
