Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
IV. Segesd egyházi szervezetei (XI-XVII. század)
plébánia jelentős jövedelmekkel is rendelkezhetett a XI—XV. században! Érdemes megvizsgálni még egy általános vonásukat ezeknek a királyi, királynéi egyházaknak, kápolnáknak! Kivétel nélkül, szinte mind a királyi, királynéi birtokok területén találjuk őket. Az egymástól távoleső országrészeken jelentkező, két különálló királyi birtokcsoport — a kápolnákkal együtt — a XI. századi magyar királyság hármas területi tagoltságára is utalhat. Világosan látszik, hogy a királyi, királynéi birtokok két különálló csoportba sorolhatók. Ezeknek a magja a Dunántúl, illetőleg a Felső-Tiszavidék. A Duna mindkét olda’ára kiterjedő Buda-környéki és visegrádi, továbbá Barcs, Komárom, Fejér, Veszprém, Somogy és Baranya megyei, valamint a Felső-Tisza-vidéki birtokcsoport. Éppen — a segesdi példánkon is — bebizonyítható, hogy ott állott királyi, királynéi kápolna, egyház, ahol királyi, királynéi kúria, udvarhely is volt. így természetesen Segesden, ahol a királyi ház tagjai gyakran megpihentek, „tartózkodtak”, mint azt a források bizonyították a XIII—XIV. században! (8. ábra) Ez utóbbi időben pedig már — a királyi exemptus plébániaegyházán kívül — Segesden királyi, királynéi, ún. rezidenciális magánkápolna is állhaitott. Közvetlenül a királyi, királynéi kúria vagy —• a nemrégen azonosított — vár mellett, iUletőleg benne. Vagyis azt is fel lehet tételeznünk, hogy a XI—XII. századra exemptus plébániaegyházzá alakult át! Rajta kívül, például a királynéi udvarhelyen, vagy már a castellum- ban, várban külön épülhetéi rezidenlciális, tehát csak a király, királyné és a kíséréte számára istentiszteldtet kiszolgáló m)a)gánkápolna is. Ebben — az exemptus plébániaegyház, vagyis ekkor már a város, a civitas plébánosa —, mint a királyné speciális káplánja szolgáüáthoMa az istentiszteletet. Hiszen 1296-ban már külön a királyi egyházakról és a királyi, illetőleg a királynéi kápolnák rendszeréről tudunk, országosan! Az egyházak plébánosai a kápolnák rectorai voltak. 1268-ban pnár a királyné kápolnaispánságáról, illetőleg a „comes capella domine regine Ungarie”- ről kapunk adatökat. XXII. Benedek pápa 1339-ben Erzsébet királynéra is kiterjeszti a férje, Károly Róbert réskére engedélyezett kiváltságát. Vagyis, hogy a királyi kápolnáknak a királyi káplánok által, illetőleg az ő jelenlétükben megtartott istentiszteleteken a jelenlévők — meghatározott időre szóló — búcsúban is részesülhettek.'2*’1 Az is valószínű, hogy az egyes királyi, királynéi kápolnák lelkészei még a XIII. században is ,— az önálló szervezettel rendelkező — ún. kápolruaispánság tagjai. Ehhez a szervezethez tartozott, illetőleg hasonló közjogú funkcióikat töltött be 1250-ben, mint királyi káplán Segesd — már említett — plébánosa is. 1397-ben — az udvari kápolnák hivatását (betöltő — rezidenciális királyi káplánok, illetőleg kápolnák intézménye is, biztosan szerepel. Ekkor az úgynevezett királyi káplánók számát 12 |főben jelölték meg.2*’2 Vagyis az 1365-ben már szereplő segesdi plébános, királynéi speciális 73
