Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
III. A segesdi királynéi uradalom szervezete
Zágráb a XIII. század derekától a király helyettesének, a Somogy- gyal, de általában a király, a királyné sege'sdi uradalmával kapcsolatban álló szlavón bánnak a székhelye. A bán alá tartozott — a latin hospes joggal — 1108-ban kiváltságolt Trau és más hospesjogú, fejlett tengerparti város. István bán például — a már említett módon — 1251- ben a dalmát tengerparton egy hospesjogú várost, valamint a szlavóniai (körösi) hospestelepet hozta létre. Magában Zágrábban pedig külön vicusa, vagyis városrésze, utcája van az ún. latinik-nek, a városala- pító vallon-francia polgárrétegnek.191 A segesdi királynéi uradalom berényd—gyáni bor- és szőlőtermelő uradalma közvetlenül (Sió)Fok alatt, a Ságvár melletti hadi út leágazásánál, kereskedelmi vagy más szempontból is „jó, könnyen megközelíthető” helyen feküdt. Csakúgy, mint — az előzőekben nem hangsúlyozott Kőröshegy vidéki királyi-királynéi szőlő-boltermelő uradalom. Ahol a királyné, Szántódrév menti vára, Fejérkő tövében jött létre egy forgalmasabb uradalmi centrum, Kőröshegy, amelyhez az endrédi szőlő- termelő királynéi jobbágyok is tartozhattak. (Ez — a francia-vallon, latini és más ere-detű hospeslakosságú Somogyvárral együtt — a székesfehérvári borszállító latinok fontos felvásárló telephelye, már a XIII. században is.192 4. A segesdi comitatus (uradalom) birtokai (XII—XIV. század) Az előző fejezetekben összefoglaltuk az uradalom szolgáltató településeit, amelyek a X—XIII. században a fejedelmi, királyi, királynéi központhoz tartozhattak. Melyek lehették — a szolgáltatótelepülések rendszerének felbomlása, átalakulása után — ezek a Segesd központjához, pontosan a vármegyébe, illetőleg az uradaloméba tartozó törzs- birtc&ck? Ezeknek a pontos számbavétele éppen az adományozások miatt nagyon nehéz, sőt bizonyos birtokok esetében szinte lehetetlen! Nemcsak azért, mert nem alakultak át összefüggő „zárt” területté. A XIII—XIV. századi králynéi birtdkok az ország egymástól távoli vidékein felbukkannak: az északi, északkeleti részen éppen úgy, mint a Dunántúlon, vagy a Dráván túlon. A királynéi népeket hasonló szétszórtságban jelölhetjük Zágrábtól Borsodig, Nyitrától Somogyig. Az Aranybulla-mozgalmat követően az ország egy részének jövedelme két királynét illetett meg. III. Honorius pápa 1222. július elején erősítette meg II. Endre feleségének, Jolántának adott hozományát, amely a szlavóniai bánságot, Varasd, Somogy, Zala és Szerem megyét foglalta magában.192 Mindenesetre a XIV. században már váruradalomba, „vármegyébe” tartoztak ezék — a töredékesen megmaradt — segesdi birtokok. Ekkor már jobbára csupán, Somogyra, illetőleg Dél-Somogyra terjedtek ki a Segesdhez hozzá tartozó, szétszórt települések, falvak láncolatai. Azt a látszatot keltve, mintha eredetileg is inkább a dél-somogyi terület települései adták ,volna a királyi, a hercegi, illetőleg a királynéi segesdi megye, váruradalom magvát. (3. ábra) 53
