Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
Összefoglalás Segesd megye és város középkori művelődéstörténetéről
ÖSSZEFOGLALÁS™ Segesd megye és város középkori művelődéstörténetéről. Az előző részben tárgyalt megmunkált csontanyagokhoz kapcsolódik az ásatás területén 1983—1984-ben talált állatcsonlanyag vizsgálata.597 Bar.tosiewicz László, az MTA archeozoológus munkatársa mintegy 2000 csontot írt le, illetőleg készített elő számítógépes feldolgozásra. Meghatározása szerint „az anyag a lelőhely több részén igen jó megtartású volt, ezért a számos 'Viszonylag épségben előkerült csont — már a faji összetétel mennyiségi vizsgálata előtt is — alkalmas néhány feltevés, hipotézis felállítására”. A segesdi középkori és a török kori húsfogyasztást a háziállatok tartása határozta meg. Ez elsősorban a szarvasmarhára, a juhra, és a sertésre épült. „A lelőhelyen előkerült juhcsontok száma meglehetősen nagy volt. és a kecskemaradványokkal összevonva (Caprinae alcsalád) meghaladja a sertéscsontok részarányát.” A magas színvonalú juhtenyésztés a mohamedán táplálkozási szokások elterjedésével párhuzamosan kialakult. Tehát a török kori Se- gesden — a jelentős sertés mellett — elsősorban a a juh- és a kecskeállomány dominált. Bartosiewicz szerint a talált juh- és kecskekoponyákon a [jellegzetes török kori feldarabolás nyomai látszanak. Néhány sertéskoponyán talált vágásnyom pedig az ezzel ellentétes darabolási módról tanúskodik. Legérdekesebb leletként tartható számon az a néhány levágott birkaorr (illetőleg arcorri rész nélküli koponya), amelynek a jól izmolt orri és felsőajki rész elkülönített készítési módjára utalnak. Az archaezoológus kutató a segesdi birkakoponyákon megfigyelhető csonkolási nyomok megfelelőit a mai dél- és kelet-szerbiai piacokon — az ún. csorba készítéséhez árult birkaorrokon — fedezte fel. Vagyis ez a Segesden talált török kori birkaorrokon megfigyelt darabolási mód jellegzetesen török, illetőleg balkáni! A magyar konyha mindenképpen nélkülözi ezt a szokást! A segesdi anyagban — a juh, a birka, a kecske, a sertés és kisebb mértékben a szarvasmarha mellett — a ló és a mezeinyúl, és a medve csontjai érdemelnek külön említést. Néhány összenőtt lócsigolya utal a hátaslóra. Külön érdekes, hogy egy medve „állközötti csontjának a darabja” pedig megmunkálás nyomait viseli. Ezenkívül sikerült megállapítani, hogy egy itt talált fiatal, kifejlett bika meglehetősen nagy marmagassággal rendelkezett. Vagyis végsősoron — a kutatás későbbi fázisában — az itt tenyésztett állatok fajra-jellegzetességeire vonatkozóan is tájékoztatást kaphatunk. * Kutatásaink 1988-as fázisában úgy érezzük, hogy világosan megrajzolható már Segesd megye és a város középkori művelődéstörténeti képe. Ebből kiderül, hogy Segesdet és környékét már az őskortól — a római korokon keresztül — lakták. Segesd — a honfoglalástól a kö157
