Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
a XIII. század második felével szemben a XIV—XV. század fejlettebb technikájára utal. Láttuk tehát, hogy a dél-balatoni falvakat, mezővárosokat, valamint Segesdet is a helyi és a távolabbi magyar fazekasság konyhai edényekkel, sőt díszkerámiával is bőségesen ellátta, a XIV—XVI. században. Mégis hozattak osztrák grafitos fazekakat, amelyek időtállóbbak, és jobb minőiségűek voltak. Milyen módon és útvonalon, kerülhettek Segesdre ezek a pecsételt, osztrák áruk? Hiszen eddig jobbára a Dunához közeli területeken vagy az onnan leágazó utak csomópontjaiban, illetőleg fontos központjaiban kerültek elő ezék a leletek! A Somogybán így Segesden talált fontos bécsi, linzi anyag révén egy újabb kereskedelmi útvonalat rajzolhatunk meg. Meghatározhatuk a XIV—XV. századi érkezési útvonalukat, amely Buda—Székesfehérvár irányából — Kőröshegyen továbbvezető — somogyvári, majd segesdi hadi- és kereskedelmi út lehetett.585 De erősen valószínűsíthető, a Győr—Szántódrév—(Kőröshegy)—Nagycsepely— Karúd—Somogyvár, illetőleg Segesd útvonal is. Végsősoron az ezeken az utakon idejutó XIV—XV. századi külföldi, valamint az ugyancsak a távolsági keréskedelem réven árusításra került magyar, budai és a nyugat-dunántúli, Szombathely környéki pecsételt, drága kerámiák, a dísze's serlegek, kubák több lényeges dolgot is bizonyítanak. Egyrészt jelzik Sagesd és a Dél-Balaton, valamint Somogyvár mezővárosainak és falvainak, illetőleg az ott lakóknak a te- hetősségét, fejlett ízlését. Vagyis Segesden és az említett helyeken tehetős jobbágylakók, parasatszolgálók és fejlettebb ízlésű, igényű vidéki nemesség élhetett. Hiszen az egész dél-dunántúli területről nem ismerünk annyi grafitos, pecsételt és díszkerámiát mint Sege'sdről, illetőleg Somogyból. Ugyanakkor arra is utalnak a felsorolt leletek, hogy Sagesdnek és az említett somogyi településeknek a lakói intenzíven bekapcsolódták a XIV—XV. századi országos, távolsági, s így az ausztriai, b'écsi, linzi kereskedelembe. Ezt az állapotot szüntette meg az 1566-os török foglalás, amelynek nyomán 1686-ig a segesdi mezőváros, kerámiaanyaga újabb, úgynevezett törökös formajegyekkel gazdagodott. Ez a török kori segesdi agyag- művesség több száz kerámiatípust hozott létre! Ezekből azonban csupán a legfontosabb, legalapvetőbb típusok közlését tervezhetjük. Ilyen a legegyszerűbb technikával a kézi tapasztással készíthető, pelyvával soványított, nagyméretű, füles siitőharanp, amelyet sütőedényként használtak az egyszerűbb háztartásokban. Vagy a különböző szürke, fekete színű, hullámvonalas, erősen soványított ún. bosnyák kerámia- típus, amelynek a készítési technikáját a Balkánról hozták magukkal! De általában megtalálható a török korban az egyszerű szürke, vagy fehéres színű, nagyobb méretű, alig tagolt peremű vászonfazék. Ennek tagolt peremű, bordázott oldalú, különböző méretű változatai ugyancsak léteznek! Csakúgy mint a mai tejesköcsögökhöz hasonlóan szürke, sárgás színű, vagy piros, nagyméretű, belül zöldmázas darabok, vagy az 147
