Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
Az a lényeg, hogy feltártuk tehát a fontos „fogódzópontunkat”, az Árpád-kori földvárhelyet, amelyhez tartozott az alátta, a Váralján lévő királynéi város, mezőváros. (Ez utóbbit számunkra — a várral együtt — a török kori, az ún. Zrínyi-féle, az 1664-es ábrázolások is valószínűsítették!) (15—18. ábra) Terepbejárásaink alapján, már 1981-ben valóban az iskola és a Perczel utca által körbehatárolt, mintegy 500—300 m-es, magánházakkal és telekkkel barázdált területen egy hatalmas településnyom bontakozott ki előttünk.551 Vagyis, megtaláltuk Segesd várost, majd mezővárost az Árpád-kori vár alatt, az ún. Váralja részen. A város a töröktől való visszafoglalása után, k!ét évvel, 1690-ben is így, a vár alatt szerepelt! Végül is a késő középkorban egy sánccal, erődítéssel ellátott területen létezett! (17—18. ábra) Mivel Magyarországon királynéi központban, ispánsági székhelyen még középkori várost, mezővárost nem tártak fel, legalább is eddig, így ezt a segesdi területet „jelöltük” ki egy hosszabb távú kutatásra! Ez lett az 1982—87-es években számunkra a szinte „trójainak” mondható, pusztulási, törmelékes, helyenként 5—7 m-es mélységgel rendelkező feltárási területünk! (3—9. kép) Itt folytak fél évtizeden keresztül a régészeti munkák a község vezetőinek és más szerveknek a példás, nélkülözhetetlen segítségével!552 A civitas, illetőleg a későbbi oppidum területén, a Pékó-Balogh földöm 1982-ben 7 kutatóárokkal kezdtük meg a szondázást. Átvágtuk a K—Ny-i és É—D-i irányban — még ismeretlen korú erődítménnyel körülvett — település helyét.553 Már az ásatásunk kezdetén húzott, 120 m hosszú 1. számú kutatóárokban több, nagy méretű (15x8—10 m-es) tégla, paticsház összedőlt maradványai kerültek a felszínre, több kemence, gödör, kiegészítő épület mar'adványával. A további É—D-i irányú árkokban (2—5) az egymástól meghatározott távolságban utcarendben fekvő házak (összesen négynek!) alapmaradványai, illetőleg téglajárószintjei is a felszínre bukkantak. (18. ábra, 3. kép) A Pékó, illetőleg a Balogh földön keresztben (Ny—K-i) irányban húzódott kutatóárokban (7. számú, 150 m hosszú) további, illetőleg a már megtalált épületek maradványai jutottak a felszínre. Ezek az épületrészek további kemencék, tüzelőhalyak és ■— eddig még ismeretlen — téglafalmaradványok, kút, cölöplyukak kíséretében kerültek elő. A 6. számú (az ún. Balagh földön húzott) kutatóárokban egy nagy építmény 3—4 m mélybe nyúló patics- és tégla alapmaradványait találtuk meg. (Igen gazdag leletanyag, köztük összedőlt szeneskályhák, vastárT gyak, bronzlemezek kíséretében!) (18. ábra) 1982- ben sikerült tehát —• az erődítmény sánca közelében'(attól D- re) — egy utcasávval elválasztott település topográfiai rendszerét meghatároznunk. Ehhez megközelítőleg 7 objektum (ház?) gödre, összeomlott, részben kiszedett maradványai tartoztak. Általában 'egymáshoz közel, alig pár méteres távolságban voltak! (18. ábra) 1983- ban az 1. számú kutatóároktól D-re, illetőleg a 7. sz. kutatóárok által lehatárolt területig folytattuk a szelvényes feltárást (I—XV. 129