Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
hogy 1687—1748 között a vártól D-re, illetőleg DNy-ra nagyjából a Péthő Lénárd által említett „régi iskola” környékén állhatott a Szent Kaicilin plébánidegyház! Hogy meddig? Egészen 1770-ig, amikor már királyi rendelet tiltja meg, hogy a barátok rezidenciája és temploma körüli temetőt tovább használják”! Ekkorra épült fel (1744—1770 között) az új, a Szent László tiszteletére szentelt ferences templom és kolostor. Az 1748-ban említett tégla- és fatemplomot, az ún. Szent Katalin pélbániaegyházat is nyilván ekkor tájt hagyják fel hivatalosan! Ugyanakkor megkezdődött a D-re lévő Erzsébet-kert és a József Attila utca betelepítése, kiparcellázása is! Tehát — elsősorban a ferences források alapján — azonosítható a régi vártól D-re, DNy-ra lévő régi temető a Szent Katalin templommal, amely 1687—1770 között működhetett! Nyilván előtte, vagyis 1687- re megszűnhetett a Parragi—Csöröncsics telken lévő Árpád- és középkori templom és temető is! Helyette nyithatták a vár melletti plébánia- templomot, már a ferencesek! De ez az újabb plébániaegyház (a Szent Katalin!) is megszűnhetett a ferenceseknek a legújabb, a Szent László tiszteletére szentelt egyházuk és kolostoruk 1744—1760-as évék között történő felépítése után! Pethő Lénárd 1924-ben, de Pesthy Frigyes már 1864-ben is említette a mai szociális otthontól É-ra, a víztorony mellett, vagyis a régi vár területén talált ún. várkápolnát.'’21 Csáriki Dezső és Jakab László szerint522 ,,a kápolnát és a börtönök helyét 1862—63-ban fedezték fel.. . 35 csontvázat találtak a kövek között”. Ez az ún. várkápolna még alapjaiban 1962—64-ben is meglehetett! Ekkor bontották el a víztorony építése során, amikor számtalan fal- és csontmaradványt, leletanyagot találtak. Ugyancsak Jakab László Írja,523 hogy „a kápolna feltárásakor két kőtáblát is találtak”. Az egyiken ez a felírás állt: HIC requiescit Johann filius quondam Báni Nicolae obiit festo Aquthae V. M. anno MCCCXXXIII. A másikon pedig az szerepelt, hogy HIC requiescit Nicolaus obiit in festo S. anno MCCCXVIII. Vagyis, az 1318-ban meghalt Miklós és az 1333-ban elhalálozott fia, Johann (János) sírköve kerülhetett elő. A két sírkőről sajnos további leírás, adat nem maradt fenn. Ugyancsak ide köthető a Parádi Nándor által leírt sírkőlap.52/' Miszerint ,,a Nemzeti Múzeum kőtárában van egy téglalap alakú, vörös márvány sírkőlap, a szélén gótikus maiuscula felirattal. A sírkő két darabra tört, felül kis darab hiányzik belőle. Hossza 189 cm, .szélessége 95,3 cm, vastagsága 13 cm. Leltári száma: 95/1878. 4., lelőhelye: Segesd (Somogy megye), a zárda mellett — Sáfrán Péter ajándéka. Kiss György segédlelkész közvetítésével”. Vagyis, ez a vörös márvány sírkőlap is valószínűleg az 1862—63-as várkápolna-bolygatás anyagához tartozhatqtt. Ezt a Nemzeti Múzeumba került darabot közölte 1981-ben Engel Pál, Lővei Pál és Varga Lívia.525 Szerintük: ,,a fej felőli részen kisebb darab hiányzik. A sírkő felső sarkai ferdén lemetszettek, igy trapéz formában végződik. Csiszolt felületén egyetlen dísz a két vésett vágat 117
