Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

sett a szervezéssel. „A nemzetőrséget szegény hazánk jelen viharos állapotában organizálni lehetetlen, azonban hiszem, hogy a kormánybiztos úr azt úgy is kellőképp felhasználja." Azaz Noszlopynak a szervezetlen nemzetőrséget átadta. Csapó ezredes a járásokban megkezdte ugyan a népfelkelést, azzal, hogy a felelősöket kijelölte. Ekkor Csapó 8000 népfelkelőre(!) számított Tolnában. Csapót a legfelsőbb katonai, politikai vezetésben eluralkodott bizonytalanság megzavarta. Az egymásnak ellentmondó intézkedések, az ellentmondó támadási előkészületek és parancsok Csapót elbizonytalanította. Pécs felszabadításához azonban Csapó is hozzá akart járulni, miközben visszavonulási parancsot kapott. Noszlopyhoz írt levelében Csapó a magyar katonai helyzetről azt írta, hogy Erdélyben és Bácskában a katonai helyzet kedvező. A fősereg az Alföldön van és szorult helyzetében Noszlopy Baján át csatlakozhat hozzá — tanácsolta. Továbbá arról érdeklődött, hogy Somogyban a nagy erdőkben, vagy Tihanyban Noszlopy tudná-e tartani magát? Az irreális terv a katonaember Csapóhoz méltatlan, mivel mindez ekkor vágyálom volt. Mentségére csupán az szolgált, hogy ez a hazáját az utolsó percekben is menteni akaró hazafi gondolata volt.

188 Július 15-én a császáriak elfoglalták Zala nyugati részét és rövid pihenő után megkezdték előnyomulásukat Somogyban. Noszlopy utolsó katonai sikere Zalához, Nagykanizsa július 16-án törtónt megtisztításához fűződött. Az iharosberényi táborban a néhány napja összevont somogyi erő készült a császáriakkal való találkozásra. Július 16-án délután Blasisich Őrmester egy huszárszakasszal Kanizsa felderítésén volt, amikor a vele találkozott ellenséges előőrsöt üldözni kezdte. László János huszárfőhadnagy a hátramaradt 10 huszárral követte őket a városi sáncokig, ahol mintegy 50 osztrák gyalogos tüzelt rájuk. Az ellenség azonban az első tüzelés után megfutamodott, miközben hátulról a huszárok soraikat ritkították. A Kanizsán állomásozó 500 horvát gyalogoson pánik lett úrrá. „Az első huszárcsapat már akkor a város közepén belül volt s a templom előtt felállított horvát századra tüzelt, de a huszárság a megürült puskának karddal felelt, ... a horvátság nem ért rá másodszor tölteni — de nyakra-főre rohant a várasból ki. Huszáraink kísérőbe egész a város végéig elmentek — onnan sötét kezdvén már lenni visszafordultak. Visszafordult a nép is. .. írta Iharosberányből július 17-én, Noszlopy Gáspár Antal bátyjának. Noszlopy a zalai népfelkelés szervezéséről keserűen, de ugyanakkor a nép lelkesedéséről is beszélt. „Míg Csertán utánam járt Somogyban, én addig Zalában jártam az ő közügyet illető dolgai után, míg ő engem nem talált, én meglelem az ő dolgainak ariadnei fonalát." Noszlopy szerint Csertán a feketesárga érzelmű tisztikarra bízta a népfelkelést. Noszlopy ezután a zalaiakat a népfelkelés szervezéséiben segítette. Vezéreket javasolt, szabályzatokat ismertetett és diktált. — „A fölkelő népet 6 ponton táborosítom. Oly alakot képzendőt, melyben az út mindenütt szabad — kifelé sehol — melyet Zalával kellő helyt érintkezésbe tehetek minden időben" — írta Noszlopy.

189