Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

Csertán Sándor Zala megyei kormánybiztos július 12-én Noszlopyhoz segítségért Kaán Vilmos kanizsai lakost küldte. Az ellenség ekkor másfél órára közelítette meg Kanizsát és a város falainál Csertán az összevont zalai erővel próbálta megállítani. Ehhez kérte Noszlopy segítségét, méghozzá „a veszedelem nagyságához képest, mind azon segédeszközöket, melyek rendelkezésre alatt állanak, nem az én, vagy nem a mi, hanem a közös haza érdekében a lehető legrövidebb idő alatt Kanizsa város környékére kiszolgálni és kiállítani"}'

9 Miközben a Zalába betört ellenség Nyugatról Somogy at fenyegette, Noszlopy Pécs felszabadításának az előkészületeiben vett részt. Majthényi József Baranya megyei kormánybiztos Bajáról július 8-i levelében a három nap múlva esedékes Pécs városát felszabadító katonai akcióhoz Noszlopy segítségét kérte. A Kohlmann ezredes prancsnoksága alatt támadó erő egyik részét a somogyiak képezték. A terv szerint a somogyi nemzetőrök „ . . . folyó hó 11-én reggeli 2 órakor Rácz-várost megszállják, a netán ott találandó előőrsöket elfogván és lassanként Pécs felé húzódva 3 órakor a pécsi nyugati vámháznál megjelenjenek ..." Majd a „220 szuronyospuskával ellátott honvédek, 80 vadász és 120 megyei foglár ugyan folyó hó 11-én reggeli 2 órakor a kökényi csárdánál (pontban) megjelenjenek, ahol Kohlmann ezredes seregével csatlakozván, tőle további parancsot nyerendik" — közölte Majtényi kormánybiztos a Noszlopyhoz írt levelében.

180 Sajnos Noszlopy a levelet másnap, 9-én este 20—22 óra között kapta meg, és ezen rövid idő alatt képtelen volt az erejét összpontosítani. A kérésnek azonban eleget tett, és a Szigetváron állomásozó erőkkel a Pécs alatti Rácvárosnál megjelent. A megbeszélt, a Majthényi által közölt időben és helyen sem Csapó, sem Kohlmann ezredesek nem jelentek meg. Az ellenség ötszörös túlerővel fenyegetett és egyedül lévő Noszlopy Szigetvárra ezért kénytelen volt visszavonulni.

181 Közben Noszlopy július 13-án este, Szigetváron értesült a császáriak zalai betöréséről. „Rögtön kiadtam a rendeletet, amely szerint az egész ^szigeti {erő pia déután kiindult, én pedig ma éjszaka az itteni erővel fogok megindulni Atádra avégett, hogy onnand az ßgesz erővel Zala felé \tartva s népfelkelést indítva a Zala megyei erővel egyesülve állhassak elejbe a rabló [csordának. — Erőm összesen 800 főből áll; ebből 250 honvéd és 90 vadász szuronyos, 81 megyei foglár dupla fegyverrel van ellátva, a többi dzsidával, lezeken felül van 40 huszárom is, készen van négy 1 fontos ágyúm" — írta Csertán Sándor zalai kormánybiztosnak. A továbbiakban arra kérte Csertánt, hogy legyen „... minden összeszedhető erejével Kanizsán, vagy ha már ezt amit nem gondolnék elfoglalva volna, Berényből folyó hó 14-én estefelé vagy 15-én reggel korán bevárni, s velem csatlakozni."

182 Noszlopy a Kanizsa körüli népfelkelés eloszlásáról másnap értesült. Addig azt hitte, hogy a zalaiak is mindent megtesznek szülőföldjükért, és egy ottani népfelkeléssel a megszállókat Szemere Bertalan miniszterelnöknek július 13-án írt jelentésében még a zalai felszabadító akcióról, annak biztos sikeréről írt. A közeledő ellenség 1600 főnyi gyalogos