Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
pandúrok is megérkeztek s elrendeztettek" — jelentette Kablár hadnagy. 129 Sajnos a szuloki svábokat az „ . . . akasztója és agyonlövés fenyegetése mellett teljes számmal kiállítani nem lehet" — jelentette Kablár. 130 Noszlopy május 22-én, Somssich Imre nemzetőri lovászszázadost századával együtt azonnali szolgálattételre Kaposvárra vezényelte. 131 Tallián Károly őrnagy közben azt a parancsot kapta, hogy a zászlóalját tegye harckésszé, hirdessen népfelkelést és amíg Noszlopy oda nem ér, tartóztassa fel az ellenséget. 132 Szigetvárról Mitterpacher honvédszázados a volt 51. zászlóalj parancsnoka, ezen a napon a baranyai és eszéki honvédekből Dollinger János főhadnagy parancsnoksága alatt, 44 honvédet Szulokra útbaindított. 133 Tallián Károly őrnagy (1809—1884) a szuloki táborba érkezése után gyorsan rendet teremtett. A nemzetőrök, a vadászok és a honvédek, valamint az akkor érkezett nemzetőrök és népfelkelők fegyelmezett egységei a Barcstól megfutott és demoralizált nemzetőrökre jó hatással voltak. Tallián a felderítők beérkezett adatai nyomán a telep domborzatát kihasználva az éjjel elkészítette a támadási tervét. Május 23-án a délutáni órákban 90 honvéddel, 21 vadásszal és 109 megyei foglárral Noszlopy Gáspár is megérkezett. Megérkeztek Kanizsáról a honvédek is, és a támadás napját ezután május 25-ben határozták meg. iy/ ' Az ellenség létszáma ekkor Barcson 871 császári katona és 2 db 3 fontos ágyú volt. Tallián viszaemlékezése szerint az éjszaka leple alatt a Barcs környéki erdőségben a községet megközelítették, ahol az erdőszélen bal oldalon a honvédeket és a lőfegyverrel bíró nemzetőröket állította fel. Jobbszárnyon a szőlők között a megyei pandúrokat, valamint Zsigmond és Csépán nemzetőrtisztek vezérlete alatt két század nemzetőrt helyezett el. A támadás középpontját Csokonya és Barcs közötti országút irányában határozták meg. Az ellenség kicsalogatását két nemzetőri századdal támadást színlelve, az erdő széléig tervezte. Ezt a két századot Tallián maga óhajtotta vezetni. 135 A Tallián-féle visszaemlékezés — melyet Maglay Béla ezredes 1939-ben közölt az egyik helyi lapban —, több adata helyreigazításra szorul. A visszaemlékezést Tallián idős korában írta és ezért a részletek, az időpontok korrekcióra szorulnak. A felállított honvéd és nemzetőregységek ellenőrzésekor, a tervezett támadás előtt egy nappal, a Csokonya és a Tarnóca közötti erdőben a császáriak váratlanul megjelentek és támadtak. Tallián a védelmet átvette, miközben Noszlopy a faluban levő honvédek, vadászok és foglárok gyorsmenetét rendelte el. A félóráig tartó ellenséges tüzet a nemzetőrök nem bírták, ezért visszavonultak. Sajnos a magyaratádi nemzetőrök és a népfölkelők is megfutamodtak. Ezután a császáriak hátraszorítva a nagykorpádi és a taranyi nemzetőröket, jelentősen előrejutottak. Az akkor odaérkezett honvédek Noszlopyval az élen, egy erdőszélen levő gabonatáblából meglepetésszerű rohammal támadtak. A császáriak meginogtak és Barcsig — igaz háromszor kísérelték megállítani még a honvédeket, — futva tették meg az utat.
