Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
ismert vidéki újságírója, a félévszázadot megélt Somogy című hetilap szerkesztője volt. A kiegyezés és a Deák-párt lelkes híve és népszerűsítője volt hosszú élete folyamán. 1849. május 14-én a megyei büntető, polgári és az úrbéri törvényszékhez is megtörténtek a kinevezések. A megyei számvevőszék kinevezését is a kormánybiztos ekkor töltötte be. A törvényszékek tagjai többségében a forradalom híveiből kerültek ki. 03 A megye vezető posztjainak betöltését a kormány Noszlopy első jelentésével tudomásul vette. Az 1849. május 10—i levelében Szemere Bertalan belügyminiszter sietve közölte, hogy Dunántúl részére a rögtönítélő bíróságot Pesten állították fel. Ezután Somogyból is oda kell majd a rabokat szállítani. „Ami a tisztújítást illeti, azt azóta ön már megtartá, s ha a haza érdekében szerencsésen ütött ki, üdvözlöm Önt." Noszlopy szabad kezet kapott „. . . természetesen saját felelősségére", mindazon intézkedéseire, amely az ellenség megsemmisítésére irányultak és a jövőben is irányulnak. Szemere még tovább ment és Noszlopynak sugallta, hogy a felső-magyarországi mintára megyei védsereget állítson fel. Kérte, hogy hívja fel a szomszéd megyékben közreműködésre a . . . lelkeseket, akik erőt éreznek magokban a vésszel dacolni."^ Szemere levele Noszlopynak és barátainak jelentős segítséget adott. Rövidesen amikor az „alkotmányos sáncok" mögé bújt reakciós megyei urak megtámadták, Szemere, a fiatal kormánybiztost megvédte. Szemere Noszlopy bármely kérésében Kossuthnál és a minisztertársainál is közbenjárt. Noszlopyt ekkor következetes forradalmiságáért, az áruló és pecsovics tisztviselők elbocsátásáért vádolták. De azzal is vádolták, hogy fiatalokkal, a közigazgatás gyakorlatához akkor még nem értőkkel vette körül magát. A Márczius Tizenötödike június 5-i számában Kormánybiztosi mintakép címmel azzal vádolták meg, hogy teljhatalmat gyakorol és barátai között osztotta el a hivatalokat. 65 Két nappal később egy Utazó aláírással, névtelen cikket közölt ismét a lap. Az álnéven író cikkíró, akiben Vörös Károly szerint Kozma Sándort sejthetjük, a letartóztatott megyei tisztviselők felett sajnálkozott, akiknek „ . .. minden vétkük csak az volt, hogy Czindery alatt szolgáltak." — ,,A kiengesztelés helyett a megyében terrorizmust vitt" — írta a névtelen cikkíró. 66 Noszlopy ezekre, mivel a Március Tizenötödike nem közölte írását, a Pesti Hírlap hasábjain válaszolt. A június 22-i számban a hivatalnokok kinevezésével állítólag következetlenséget tapasztaltakra felelt meg. A főpénztárnok, a levéltáros és a porkolábon kívül más vezető tisztviselőt a Czindery éra alatt szolgáltakból nem nevezett ki. A tisztviselőket az alacsony viskóból érkezetteket is, ha „ . . . tehetséget, haza iránti szellemet benne észrevettem, nem mellőzve el a becsületes érzésű vagyonosabbakat is — neveztem ki" — írta. Most néhány sértődött ember próbálta kisebbíteni tevékenységét, írta a Pesti Hírlapban. 6 ' A Noszlopyt keménységgel, forradalmi terrorral vádoló egyének rövidesen az ellenforradalmi hadsereggel érkeztek vissza és foglalták el hivatalaikat.
