Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

Az osztrák megszállók és kiszolgálóik, a Czindery-féle hivatalnokok Noszlopyékat óvatosságra intették. Másnap éjjel sikeresen Sörnyére ér­keztek, ahol az éjszakát ispánjuknál töltötték. Reggel Nagy Józsefet Gombára anyjukhoz küldték és Pál testvérüket értesítették, jöjjön ér­tük, illetve az elküldött falragaszokat és a falvak mozgósítási rendele­teit küldje szét. Ezzel „minden előlépéseket megtegyen arra, hogy a nép bennünket a jellépésre készen várhasson .. . " 2S 11. A megye felszabadítása Az osztrák megszállók és kiszolgálóik magabiztossága 1849 április hónapban már megcsappant. Czindery László császári biztos kénytelen volt elismerni, hogy az általa kiadott rendeleteket a megyében nem tartják be. Néhány megbízható tisztviselőjén kívül a helybeli lakosokra alig számíthatott. Az április 6-i levelében Windisch-Grätznek írta, hogy Somogyban fenyegető és rossz a nép hangulata. „A nép változatlanul Kossuthban reménykedik", őt bálványozza, Ö és elvbarátai attól fél­nek, hogy a Dunát a parasztháború hulláma átlépi. A rebellis hangu­latra jellemző volt, hogy a lakosság csak a magyar kormány pénzje­gyeit fogadta el. Egy újabb levelében, saját és az ország helyzetéről azt írta: „Minél tovább kutatom, annál szilárdabb lesz a meggyőződésem, hogy a nép kivétel nélkül nemcsak megbízhatatlan, hanem egészen a lázadók híve ... a gazdag és előnyös helyzetben lévő osztályok iránti ellenszenvből." Czindery ezért a falusi értelmiségieket okolta, mivel őket a forradalom felemelte. Április végén az egyre rosszabbodó hely­zetben feletteseinek a katonai terrort és a kérlelhetetlenségét ajánlotta. Április 24-i levelében a megyei gazdálkodási választmányt, valamint a 30-ra összehívott törvényszéki bírákat hazaparancsolta, mondván, Ka­posvárra jövetelét a körülmények nem engedik. Megyeszékhelyen a la­kosság a csomagoló és utazó császári tisztviselőket látva a két század­nyi katonaságot etette, főleg itatta. A népfelkelésről mindenki nyíltan beszélt. A császáriák április 27—29 között már állandó riadókészültség­ben voltak. Noszlopy megérkezésének és a népfelkelésnek a hírére, áp­rilis 29-én a császáriak elhagyták a várost. 29 A megye déli részén is hasonló volt a hangulat. Erről később Dóczy János császári szolgabíró egy 1849. december 30-i jelentéséből győződ­hetünk meg. Németh Boldizsár április 27-én az istvándi vásárban már nyílt forradalmi agitációt végzett. Kalapján hatalmas piros-fehér-zöld tollakkal a nép között járkált és arra bíztatta őket, hogy készüljenek, mert jönnek a magyarok és vége az osztrák világnak. 30 Noszlopy Gáspár Kossuthnak, első jelentésében 1849. május 4-én azt írta, hogy „. .. Somogy megye népében tapasztalt általános lelkese­dés páratlan a maga nemében, s ez szolgált okul arra, ... érkezésem első pillanatában népfelkelési célomat megkezdeni."^ Noszlopy Antal az önvédharc című visszaemlékezésében azt írta, hogy a futáraik és a hirdetményeik hatására a „ ... mozgalom általa"

Next

/
Thumbnails
Contents