Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
Az osztrák megszállók és kiszolgálóik, a Czindery-féle hivatalnokok Noszlopyékat óvatosságra intették. Másnap éjjel sikeresen Sörnyére érkeztek, ahol az éjszakát ispánjuknál töltötték. Reggel Nagy Józsefet Gombára anyjukhoz küldték és Pál testvérüket értesítették, jöjjön értük, illetve az elküldött falragaszokat és a falvak mozgósítási rendeleteit küldje szét. Ezzel „minden előlépéseket megtegyen arra, hogy a nép bennünket a jellépésre készen várhasson .. . " 2S 11. A megye felszabadítása Az osztrák megszállók és kiszolgálóik magabiztossága 1849 április hónapban már megcsappant. Czindery László császári biztos kénytelen volt elismerni, hogy az általa kiadott rendeleteket a megyében nem tartják be. Néhány megbízható tisztviselőjén kívül a helybeli lakosokra alig számíthatott. Az április 6-i levelében Windisch-Grätznek írta, hogy Somogyban fenyegető és rossz a nép hangulata. „A nép változatlanul Kossuthban reménykedik", őt bálványozza, Ö és elvbarátai attól félnek, hogy a Dunát a parasztháború hulláma átlépi. A rebellis hangulatra jellemző volt, hogy a lakosság csak a magyar kormány pénzjegyeit fogadta el. Egy újabb levelében, saját és az ország helyzetéről azt írta: „Minél tovább kutatom, annál szilárdabb lesz a meggyőződésem, hogy a nép kivétel nélkül nemcsak megbízhatatlan, hanem egészen a lázadók híve ... a gazdag és előnyös helyzetben lévő osztályok iránti ellenszenvből." Czindery ezért a falusi értelmiségieket okolta, mivel őket a forradalom felemelte. Április végén az egyre rosszabbodó helyzetben feletteseinek a katonai terrort és a kérlelhetetlenségét ajánlotta. Április 24-i levelében a megyei gazdálkodási választmányt, valamint a 30-ra összehívott törvényszéki bírákat hazaparancsolta, mondván, Kaposvárra jövetelét a körülmények nem engedik. Megyeszékhelyen a lakosság a csomagoló és utazó császári tisztviselőket látva a két századnyi katonaságot etette, főleg itatta. A népfelkelésről mindenki nyíltan beszélt. A császáriák április 27—29 között már állandó riadókészültségben voltak. Noszlopy megérkezésének és a népfelkelésnek a hírére, április 29-én a császáriak elhagyták a várost. 29 A megye déli részén is hasonló volt a hangulat. Erről később Dóczy János császári szolgabíró egy 1849. december 30-i jelentéséből győződhetünk meg. Németh Boldizsár április 27-én az istvándi vásárban már nyílt forradalmi agitációt végzett. Kalapján hatalmas piros-fehér-zöld tollakkal a nép között járkált és arra bíztatta őket, hogy készüljenek, mert jönnek a magyarok és vége az osztrák világnak. 30 Noszlopy Gáspár Kossuthnak, első jelentésében 1849. május 4-én azt írta, hogy „. .. Somogy megye népében tapasztalt általános lelkesedés páratlan a maga nemében, s ez szolgált okul arra, ... érkezésem első pillanatában népfelkelési célomat megkezdeni."^ Noszlopy Antal az önvédharc című visszaemlékezésében azt írta, hogy a futáraik és a hirdetményeik hatására a „ ... mozgalom általa"
