Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

IV. A KORMÁNYBIZTOS (1849. március—augusztus) 10. A kormánybiztosi kinevezés 1849 február közepén egyhónapos út után Noszlopy Gáspár Debrecenbe, a kormány székhelyére érkezett, A rendkívüli hideg, a nagy hó, az ízületi bántalmakban szenvedő Noszlopy akaraterejét igencsak igénybe vette. Mindezt az ellenséges vonalak többszöri átlépése is tetézte. Dunántúlon, illetve a Tisza vonalánál az igazoltatásoknál az álnévre szóló „utazási levél" pedig próbára tette az idegrendszerét. Debrecenbe érkezéséről a Közlönyben, Kolmár József cikke tudósított; „Somogyból, februárban" címmel.

1 A cikk Noszlopy Gáspár 1848 szeptemberi helytállásáról tudósított és segítette ezzel, hogy Kossuth rövidesen fogadta. Antal testvérbátyja a Hadügymlinisztériurnmal költözött Debrecenbe és ekkor a térparancsn okság on Asbóth Lajos alezredes segédtisztje volt. Január 13-án a délutáni órákban érkezett Debrecenbe testvérük, Titusz is, aki az akkor megnyílt pesti hadiakadémia hallgatója volt.- Titusz rövidesen egy huszárszázadban szolgált és bátyja, Antal segítette, karrierjét egyengette.'' Noszlopy Antal visszaemlékezése szerint, Gáspár Debrecenbe érkezése a „ .. . hazafi becsületesség eredménye volt. Szülőföldünk közelében székelő, az önkény parancsának hódolatát kívánó osztrák katonai biztos Buries, akaratát nyilvánítja az illető megyéknek; a somogyi tisztviselőket is (hazaellenes hódolatra — esküre szólítá fel —, amit teljesítenek tiszttársai, fivéremet kivéve. Ö készebb volt hivatalát, családját és javait, mint elvi meggyőződését. . . feláldozni, idejött a jobbak sorába. A J(ellasi)ch ígéreténél fogva, élete kémekkel lesetvén különben is veszélyben forgott. (Állítólag 1848 szeptemberében Jellasics kijelentette, hogyha Noszlopy a kezébe kerül, felakasztatja.) Kedvem derültebb lön megérkezésére. A menekült szolgabíró is elemében találá magát, bár a hongyűlés ki nem elégíté. Együtt örülénk a csatábani győzelmek hírének, az ellenkező, együtt szomorított bennünket. Ilyen volt a 849-ki mártius elején történt(ek)."

ri Miközben a Noszlopy-testvérek szülőföldjük helyzetén töprengtek, egyre-másra érkezteik a hírek Dunántúl, így Somogy népének is az ellenállásáról. A Közlöny március 6-i számában egy névtelen tudósító a dél-dunántúli megyék hazafias hangulatáról írt: „Csak kis katonai erőt kell túl a Dunára rendelni, s általános lesz ,a népfelkelés, s szét fogja zúzni az ellenséges erőt . . . Somogy megye föld népe nem akar a 'császári katonai kormány alatt maradni, ,s várja várja a pillanatot, midőn a magyar kormánynak mutatja be hódolatát."

5 Később Tolnából és Fejérből is hasonló hírek érkeztek. A Madarász László által kinevezett és illegális felderítő munkát végző Bátor Geyza, Tolna megyei rendőrbiztos Tolnából és Fejérből jelentette, hogy a nép bizallrna a kormányhoz és szabadsága kivívásához naponta növekszik. Csupán a megszállók ki-