Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

III. A szolgabírói évek

az elégedetlen fegyveresektől — pedig szélnek eresztette. Közülük többen beálltak az állandó nemzetőrségbe, azaz a szervezés alatt álló honvéd z ás zl óal j akba. A bizottmány és a megye vezető tisztviselői között a fejetlenség és a zűrzavar különösem akkor fokozódott, amikor szeptember 11-én, az esti órákban az ellenség betöréséről értesültek. A megye székhelyéről rövidesen mindenki a birtokára, a lakóhelyére menekült. Ekkor küldték még csak meg a zászlóaljakbani beosztást, sőt a parancsnokok kijelölését is. Amikor megtudták a betört ellenség számát, az önkénteseket nem Babócsára, hanem egy „vészentúli helyre" szállíttatták. A népfelkelést Sárközy főispán meghirdette ugyan, de a több tízezernyi népfelkelő és tehetetlen parancsnokai Barcs környékén, az ellenség első tüzelésekor megfutottak. Szeptember 22-én ennek eredményeként egy ezrednyi császári erő a megyszékhelyet kifosztotta, magukhoz véve a megyeházán a kapkodásban ottfelejtett nemzetőri dárdákat is.

116 Somogyban a császári sereg 1848 szeptemberében a következő útvonalon és létszámban vonult át. Az előhad, a nyugati csoport Csáktornya, Letenye és Nagykanizsa vonalán a Balaton déli partján a főváros felé nyomult. A sereg derékhada egyrészt ezen az útvonalon Jellasics vezetésével, Perlak és Kottori irányából indult meg. Öt követte a Kempen alatti hadtest, amely Jellasics utóvédje volt. A középső csoport, amely mintegy 15 ezer főnyi hadtestből Hartlieb altábornagy parancsnoksága alatt állott, a megye közepén Iharosberény—Nagybajom, Toponár—Andocs—Kiliti irányában követte a derékhadat. S végül a hadjárat utóvédjét az ún. keleti csoport, a szlavóniai hadtest alkotta Roth vezérőrnagy parancsnoksága alatt, amely a megye keleti határán és Baranyában kelt át. A középső sereggel egyidőben egy ezrednyi erő Barcsnál is átkelt és észak felé igyekezett, hogy csatlakozzon a fősereghez. Az egész ellenforradalmi hadsereg az országban állomásozó és itt hozzájuk csatlakozó császári egységekkel, elérte a 35—38 ezer főt, akik közül mintegy 15 ezer horvát felkelő volt."

7 Az egyik dandárnak az a Sedlmayer ezredes volt a parancsnoka, aki Marcalinál szeptember 19-én a Hardegg vasasokkal Jellasicshoz csatlakozott. A Wrbna és a Kress lovasok szintén Somogyban szöktek át a császáriakhoz. A somogyi nemzetőrök közül ezekben a napokban vonult haza, azaz hagyta el a drávai őrvonalat az I. zászlóalj a marcali járásból, valamint a kaposvári járási II. zászlóalj is. Szeptember 23-án a császári sereg egységei, alegységei Somogy földjén akadálytalanul nyomultak előre. A népi gerillaháborúra szólító központi intézkedések és rendeletek ezután valósultak csak meg. A császári csapatok útvonalába eső községeik lakói rövidesen tapasztalhatták, hogy a betört ellenség kíméletlenül megzsarolta őket. Mindezek párosultak az esztelen pusztítással és az embertelen, rabló magatartással. A szétszaladt nemzetőrök egy-egy erélyes járási tisztviselő parancsára az ellenség főseregének az elvonulása után, a megjelelölt helyen gyülekezni kezdtek. Szeptember 25-én kellett volna a somogyiaknak Keszthely, illetve Veszprém megyén átvonulni és a Fejér megyében ál-