Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

II. A diákévek

A főiskolán, Noszlopy Gáspár tanulmányai idején az 1839—1841. években a következő tanárok tanítottak: (A fennmaradt dokumentum 1841. július 12-i keltezésű, amely valamennyi tanár személyi anyagát tartalmazta.) Ekkor a pápai főiskola kormányzója (rektora) Széki Béla (1814— 1871) volt, aki a Baranya megyei Kölkeden, ahol apja lelkészkedett 1814augusztus 29-én született. Iskoláit Mohácson, Gyönkön, Halason és Pápán végezte. A pápai főiskola után a berlini egyetemen tanult. Hét nyelvet ismert anyanyelvén kívül. Egyháztörténetet, hittant és héber nyelvet tanított. 1938 óta tanított a pápai főiskolán. Stettner György (1799— 1866) Vas megyében Dukában, 1799. július 3-án született. Iskoláit Kőszegen, főiskoláját Pápán és Győrött végezte. Anyanyelvén kívül öt nyelvet ismert. 1832-ben 11 évi ügyvédeskedés után lett pápai főiskolai tanár. Itt a polgári, a büntető, a váltó és keresik edeimi, a bányajog, valamint a politikai tudományok tanára volt. Ö fordította le az osztrák polgári törvénykönyvet. Fiatal éveiben több szépirodalmi lapban publikált. A MTA 1835-ben tagjává választotta. Húszévi oktatómunka után, 1852-ben a soproni főtörvényszék bírája volt. 1855-ben a bécsi legfelsőbb semmítőszék, később pedig a hétszemélyes tábla bírája lett. Tarczy Lajos (1807—1881) a Komárom megyei Hetényben, 1807. december 6-án született. Iskoláit Komáromban, majd a filozófiát és a teológiát Pápán végezte. Innen a bécsi és a berlini egyetemre ment tanulni. Anyanyelvén kívül öt nyelveit ismert. 1833 óta tanította a természettant, a mértant, a bölcsészetet és a német nyelvet. 1840-ben az MTA tagjául választotta. Tarczy megismerve Hegel bölcsészetet, azt Pápán elsőként tanította. Ettől később eltiltották. Hatalmas képzettségű, fáradhatatlan elme volt, akinek több tucanyi könyve és tanulmánya maradt fenn. Tanítványai rajongva szerették, mivel előadása élénk és világos, a tanulókkal szembeni bánásmódja pedig korrekt és humánus volt. Bocsor István (1807—1885) az akkori Veszprém megyéhez tartozó Enyingen, jobbágycsaládban, 1807. október 18-án született. Iskoláit Enyingen, Lajoskomáromban és Pápán végezte. Innen a főiskola után Berlinbe ment bővíteni ismereteit. Anyanyelvén kívül 6 nyelvet ismert. 1837 óta tanította a francia nyelvet, a nevelési tudományokat és a történelmet. A francia forradalom történetét magyarul adta elő és ekkor a városka érdeklődő lakossága is megjelent. Óráit magyarul tartotta. Először gimnáziumi tanár, illetve igazgató volt, majd a főiskolán tanított. Nyomtatásban több munkája jelent meg, melyek a magyar jogi irodalom forrásértékű munkái lettek. Kéziratban tucatnyi jegyzete, valamint előadása a magyar és az egyetemes történet köréből maradt fenn. Forradalmi nézete miatt 1849 után évekig üldözésben volt része. Czibor Ferenc (1797—1886) az Esztergom megyei Bucson, 1797. március 21-én jobbágycsaládban született. Iskoláit Losoncon és Pápán végezte. Innen a berlini egyetemre ment tanulni. Anyanyelvén kívül öt nyelvet ismert. Nevelősködés és lelkészkedés után, 1838-ban a pápai főiskola bölcsészeti katedrájára választották meg. A filozófiai tanulmányokat, a görög és a latin nyelvet tanította. 1845 decemberében a kömlődi lelkészi stallumért hagyta ott a főiskolát.