Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

I. A Noszlopy család

hatással volt rá. 1831-ben Pesten a kolera elleni intézkedések, majd az azt követő katonai karanténnak, illetve az atrocitásoknak a szemlélője lehetett. Nagy felháborodással emlékezett vissza idős korában a tömegre tüzelő katonaságra. Antal 1831—1832-ben Zágrábban tanult, illetve ott a jogi tanulmá­nyait fejezte be. Ezután Somogyban találjuk. A joggyakorlatot 1833-ban kezdte és hamarosan a kőszegi táblán jurátus lett. 1834-től részt vehetett az 1832—36-os országgyűlésen, amely előtte egy új világot tárt fel. 1836. november 9-én ügyvédi szigorlatra Pestre ment, ahol 1836. november 19-én oklevelet nyert. A tehetséges fiataLembernék ekkor már több köl­teménye jelent meg a Madarász József szerkesztette Nefelejts almanach­ban (1832-ben), valamint a Regélő című folyóiratban. A Koroknyai csa­lád c. drámáját Kölcseynek ajánlotta. Irodalmi ismeretségei révén ha­marosan a Lovassy-féle társasággal került kapcsolatba. A néhány hó­napos pozsonyi tartózkodása idején a bécsi rendőrség szabadelvű néze­tei miatt Noszlopyra is felfigyelt. Amikor a letartóztatások történtek, mivel Noszlopy hetekkel korábban elhagyta Pozsonyt, nem került a le­tartóztatottak közé. A megyegyűlésen 1837. január 16-án az ügyvédi diplomáját kihir­dették. Pesten 1839. november 20-án, a Gorove család leányával, Anná­val házasságot kötött. A fital pár rövidesen Biharba, Okányba költö­zött. Itt, Noszlopy néhány évig gazdálkodott. Házasságukból két leány és három fiúgyermek született. 1845 júniusától 1846 szeptemberéig Nosz­lopy Antal Bihar megye első aljegyzője volt. 1848. szeptember 12-én miután házassága zátonyra jutott, Somogyba költözött. 1848 őszén nem­zetőrtiszt, majd október végétől a HM. Számvevői Osztályán főhadnagy, 1849 áprilisáig pedig Debrecenben, Asbóth Lajos alezredes térparancs­nok segédtisztje volt. Miután Gáspár öccse Kossuthtól a kormánybizto­si megbízatást megkapta, vele Somogy megye felszabadításában részt vett. 1849 júliusáig kormánybiztos-helyettes, gyakorlatilag ő volt a me­gye közigazgatásának a vezetője, míg Gáspár testvére a katonai és a politikai ügyeket intézte. A szabadságharc után bujdosott, majd a 60-as években testvéreinél, és unokatestvéreinél Somogyban élt/' 7 1818. október 9-én született a Noszlopy szülők második fiúgyermeke, Pál, aki hetvennégy éves korában Vrácsikon, 1892. május 17-én halt meg. Pál negyenéves korában alapított családot és nejétől, a thurmezei Korenika Katalintól öt fia és egy leánya született. Élete végéig az egyre fogyó és egyre több adóssággal terhelt családi örökségen gazdálkodott. A szó szerint két kezével gazdálkodott, mivel az alig 150 holdas birtokán kevés munkaerőt foglalkoztatott. Halála után gyermekei a családi szü­lőházat eladták. Gyermekei közül többen köztisztviselői pályára léptek. Noszlopy Pál a középiskolai tanulmányait nem fejezte be és már apja életében otthon gazdálkodott. írása nehézkes és szálkás, látszott, hogy keze nem szokott a tollforgatáshoz. Családjában a tollforgatói hagyo­mányt gyermeke, Tivadar (1861—1921) folytatta. Ő a XIX. század vé­gén megyei főjegyző volt és több romantikus írásában a Noszlopy-csa­lád történetét dolgozta fel/' 8

Next

/
Thumbnails
Contents