Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
I. A Noszlopy család
hatással volt rá. 1831-ben Pesten a kolera elleni intézkedések, majd az azt követő katonai karanténnak, illetve az atrocitásoknak a szemlélője lehetett. Nagy felháborodással emlékezett vissza idős korában a tömegre tüzelő katonaságra. Antal 1831—1832-ben Zágrábban tanult, illetve ott a jogi tanulmányait fejezte be. Ezután Somogyban találjuk. A joggyakorlatot 1833-ban kezdte és hamarosan a kőszegi táblán jurátus lett. 1834-től részt vehetett az 1832—36-os országgyűlésen, amely előtte egy új világot tárt fel. 1836. november 9-én ügyvédi szigorlatra Pestre ment, ahol 1836. november 19-én oklevelet nyert. A tehetséges fiataLembernék ekkor már több költeménye jelent meg a Madarász József szerkesztette Nefelejts almanachban (1832-ben), valamint a Regélő című folyóiratban. A Koroknyai család c. drámáját Kölcseynek ajánlotta. Irodalmi ismeretségei révén hamarosan a Lovassy-féle társasággal került kapcsolatba. A néhány hónapos pozsonyi tartózkodása idején a bécsi rendőrség szabadelvű nézetei miatt Noszlopyra is felfigyelt. Amikor a letartóztatások történtek, mivel Noszlopy hetekkel korábban elhagyta Pozsonyt, nem került a letartóztatottak közé. A megyegyűlésen 1837. január 16-án az ügyvédi diplomáját kihirdették. Pesten 1839. november 20-án, a Gorove család leányával, Annával házasságot kötött. A fital pár rövidesen Biharba, Okányba költözött. Itt, Noszlopy néhány évig gazdálkodott. Házasságukból két leány és három fiúgyermek született. 1845 júniusától 1846 szeptemberéig Noszlopy Antal Bihar megye első aljegyzője volt. 1848. szeptember 12-én miután házassága zátonyra jutott, Somogyba költözött. 1848 őszén nemzetőrtiszt, majd október végétől a HM. Számvevői Osztályán főhadnagy, 1849 áprilisáig pedig Debrecenben, Asbóth Lajos alezredes térparancsnok segédtisztje volt. Miután Gáspár öccse Kossuthtól a kormánybiztosi megbízatást megkapta, vele Somogy megye felszabadításában részt vett. 1849 júliusáig kormánybiztos-helyettes, gyakorlatilag ő volt a megye közigazgatásának a vezetője, míg Gáspár testvére a katonai és a politikai ügyeket intézte. A szabadságharc után bujdosott, majd a 60-as években testvéreinél, és unokatestvéreinél Somogyban élt/' 7 1818. október 9-én született a Noszlopy szülők második fiúgyermeke, Pál, aki hetvennégy éves korában Vrácsikon, 1892. május 17-én halt meg. Pál negyenéves korában alapított családot és nejétől, a thurmezei Korenika Katalintól öt fia és egy leánya született. Élete végéig az egyre fogyó és egyre több adóssággal terhelt családi örökségen gazdálkodott. A szó szerint két kezével gazdálkodott, mivel az alig 150 holdas birtokán kevés munkaerőt foglalkoztatott. Halála után gyermekei a családi szülőházat eladták. Gyermekei közül többen köztisztviselői pályára léptek. Noszlopy Pál a középiskolai tanulmányait nem fejezte be és már apja életében otthon gazdálkodott. írása nehézkes és szálkás, látszott, hogy keze nem szokott a tollforgatáshoz. Családjában a tollforgatói hagyományt gyermeke, Tivadar (1861—1921) folytatta. Ő a XIX. század végén megyei főjegyző volt és több romantikus írásában a Noszlopy-család történetét dolgozta fel/' 8
