Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

reitől és ha a most kiment egyén neki hiteles határidőt nem hoz, maga is megszökik", — írta Gál József. A levélnek van egy érdekes része, amelyből kitűnt, hogy Noszlopy­nak és Gálnak is, az ország elhagyása megfordult a fejében. Gál felke­reste Noszlopy élettársát Szemere Erzsébetet, aki helyeselte a tervet. „Ö semmi esetbe nem jöhet tavaszig, mert sem gyermekét, sem birto­kát elveszteni nem akarja, de még útlevelet sem kaphat." Noszlopyhoz írt sorokból kiolvasható, hogy Erzsébet is lélekben mélyponton volt. Gál Noszlopyt valósággal zsarolta, és ő volt ekkor legjobban az erőszakos pénzszerzés mellett. Noszlopynak azt ígérte, ha velük marad, akkor a „bevégzett munka után, megszervezi Erzsébettel a találkozást". Szemere Erzsébet pedig nem hitt a pénzszerzésben. Értesítette Noszlopyt Gál még, hogy Nagy József szerencsésen megszökött. A levélből kitűnt, hogy Noszlopy Brüsszelbe akart emigrálni. Gál közben a Tolna megyében rej­tőző Noszlopyt továbbra is zsarolta: „Tervünkhöz ragaszkodom, s hiszem te sem fogsz visszalépni, azért én számodra a kellékeket vagy előre le­küldöm, vagy magammal viendem, de előbb fel ne jöjj, mert úgy lehet, hogy többé nem fogunk találkozni."'' 1 Noszlopyt a végső kényszer meg­győzte az akcióról, bár abban nem vett részt. Viszont Gál az utolsó pil­lanatban megijedt és visszalépett. Gál izgága, jellemgyenge férfi volt. Letartóztatása után valamennyi harcostársára csúnyán vallott. így elke­rülte az akasztófát. Mivel „tekintetbe vették őszinte, részletes és megbá­nó vallomását", 1853. augusztus 11-én húsz évi vasban eltöltendő vár­fogságra ítélték. 78 Noszlopy, amikor megtudta, hogy élettársát Szemere Erzsébetet letar­tóztatták október 21-én, később megkísérelte a kiszabadítását. Ehhez azonban sok pénzre lett volna szüksége. November elején édesanyjának és nővéreinek írt levele. — mivel elfogatásakor nála találták, — életé­nek utolsó magánlevele. Kivonatosan, német nyelven maradt meg a bé­csi levéltárban: 70 A levél tartalma Noszlopy gondolkodására, politikai el­képzeléseire és magánéletére vonatkozott: „Körülbelül egy éve, hogy nem kaptatok rólam hírt. Kínos, hogy három éve el vagyok szakítva tő­letek, s mint menekült élek, mert a szent igazságot védelmeztem. Egy jobb jövő reménye tart fönn engem, és a külföldi változásokra vonat­kozó hit. 1851 augusztusának vége felé szerelmi viszonyra léptem egy nővel, ő az én sorsom leghívebb társa. Férje elvált tőle. Szerelmünknek gyümölcse lett, ez év július 11-én fiút szült, Lajost. Ezt az asszonyt el­fogták a tigrisek, az Újépületbe hurcolták, pusztán a gyanú miatt. A kétszeri házkutatásnál semmit sem találtak nála. Igen, puszta gyanú miatt, ami itt nagyon gyakori. Mivel én semmit sem tudok tenni, mások dolgoznak kiszabadításán. Gyermekünket egy idegen családra bíztuk. A házikisasszony szereti a gyermeket. Hogy mi az oka ennek a bebörtön­zésnek, azt ennek a levélnek az átadója szóban megmondja Nektek, aki titkaimba beavatott. Ennek a szenvedő Erzsébetnek 2 megyében 7000 fo­rintnyi tőkéje van, ékszere 5000 forint értékű. Teljes vagyona 50—60 ezer arany. Unokahuga Szemere miniszternek, Szemere (Csepcsányi) Er­zsébetnek hívják. Azt üzente nekem a börtönből, hogy kiszabadítására

Next

/
Thumbnails
Contents