Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
V. Az illegális felszabadító mozgalom évei
tevőknek csapatjába soroztatását elrendelte, mindennemű új zsarolásokat és erőszakosságokat engedett meg magának, nevezetesen Veszprémben a sóhivataltól 1000 pft-t, a székeskáptalantól 40 000 pftot Is a püspöktől egy kocsit, 8 lovat és 393 mázsa gyapjút vett el, ezeket valamint a vonulása alatt rabolt több más tárgyakat különböző helyeken nyilvánosan elárvereztette \s még 1S49. augusztus 21-én is egy proclamatiót bocsátott ki Somogy lakóihoz, melyben ezeknek tudtul adá, mikép guerilla csapatok alakítása s a cs. k. csapatokéileni alkalmazása oka eltávozásának Somogy megyéből, s őket .az adófizetés s a törvényes kormány által behelyezett orgánumok iránti engedelmesség megtagadására, minden hivatal visszautasítására, a Kossuth-jegyek elrejtésére s a Magyarország köz jövedelmére kiadott utalványok el nem fogadására szólította fel . . . " Majd megalapította a haditörvényszék, hogy az 1851. december 22én lejárt határidőre nem jelentek meg és ezután a haditörvényszéken szótöbbséggel mindannyiókat felségárulásban bűnösnek találták, vagyonukat elkobzásra ítélték. Ök „ .. . kötél általi halált érdelemnek és neveik a bitófára kiszegezendők". így az "Újépület kivégzési placcán a kivezényelt katonák előtt a két Noszlopy nevét a hóhér felszögezte a bitófára. A halálos ítéletben a vádpontok felsorolásánál egy időbeni eltérés van. A Somogy lakóihoz kinyomtatott proclamáció keltezése 10 nappal korábbi. 1849. augusztus 11-i, hiszen a terjesztéséért már augusztus 21-én kivégezték Nagy István jutái jegyzőt. 52 A halálos ítélet indoklásában a forradalmárokra rászórt rágalmakat tartalmazta, amely akkor az Osztrák bíróság sajátossága volt. A magyar hazafiakat rablóknak, sikkasztóknak, azaz köztörvényes bűnözőknek nevezték a tájékozatlanok megtévesztésére és félrevezetésére. 1852 kora tavaszán Noszlopy az osztrák rendőrségi nyomozati anyagok alapján ismét megfordult Pesten. Valószínűleg ez összefügghetett szerelmese, Csepcsányiné Szemere Erzsébet Pestre költözésével. Néhány hétig Pesten, valószínűleg Csepcsányiné Egyetem utcai lakásán húzódott meg. Csepcsányiné vállalta a földalatti mozgalomban az összekötő szerepét is, és a korlátozott pénzügyi lehetőségeihez mérten támogatta a földalatti mozgalmat. Amikor őt 1853 augusztusában 18 hónapi várfogságra elítélték, az ítélet indoklásában szerepelt, hogy „ . . . Noszlopy Gáspárnak vállalkozásainál tudatosan támogatást nyújtott". Szerepelt az a vád is, hogy nem jelentette fel szerelmesét, és a „ .. . letartóztatását szándékosan akadályozta".'^ Csepcsányiné, Noszlopy további életének a meghatározója lett. Feltehető, hogy a szerelmes türelmetlenségével Wargha Istvánnak később a nyomravezetést is megkönnyítette. Noszlopy Antal visszaemlékezésében keserű szavakkal írt öccse és szerelmese kapcsolatáról: „Hogy Cs-nő, mint ókor Delilája Sámsonnak megbuktatására befolyással volt, noha szerencsétlenségére magyarázható ama viszonyból, mely köztök s a gyűlölet s a bosszúból, mely az úrhölgy általa elhagyott férjében élt, és a legnagyobb gyanút gerjeszte." 3í A megsértett idős férj részéről természetes lehetett a harag. Bizonyítja Csepcsányi áskálódását és talán a feljelentését is Gaál József 1852. szeptember 29-én keltezett levele, melyben a következők olvashatók: „ .. . Erzsit kikutatták,
