Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

lelki erővel bírjunk mi is azt felhasználni eszközül a zsarnokok ellen, a szabadság érdekében. Az ne íhábdrítsa meg lelkünk nyugalmát, hogy czéljaink elérésére szükséges eázközök végrehajtása túlszigorának a ke­vésbé vétkesek, avagy ártatlanok is áldozatul eshetnek. De hát vajon azon, akiket a zsarnok a szentügy védelméért kivégeztetett s még ez­után fog, nem mind ártatlanul haltak s fog\nak-e meghalni? Vagy azok a sok becsületes közhonvédek, akik a csatatéren maradtak, nem mind ártatlanul múltak ki? Már pedig forradalomban é\et és élet közt, ha a közjó úgy kívánja, semmi különbség, ugyanannyira, hogy ha a közjó azt kívánná, miként valamely ártatlan embernek mint bűnösnek halni kell, kötelessége volna jólélekkel meghalni. Mert az, állam érdeke a leg­főbb érdek, melynek a legutolsó földi értéktől kezdve, a legdrágább föl­di kincsig az életig, mindent kell, hogy alája rendeljünk." Noszlopy a továbbiakban a Makik-féle szervezkedést bírálta és el­marasztalta annak bonyolultságát. Ugyancsak megjegyezte, hogy a nemzetiségieket nem lehet ugyanazon követelésekkel megnyerni, mint a magyarokat. A katonai előkészületeknél a titoktartást és az előkészü­leti terv egyszerűségét hangsúlyozta. Majd saját elgondolását ismertette, amelyben felhasználta az 1849-i forradalmi tapasztalatát is. Szerinte négy kerületi főbiztos fogná át az országot és megyénként pedig egy­egy albiztos. A városokban 3, községekben pedig legfeljebb 2 biztos or~ ganizálná a lakosságot. így az ,qrszág szerinte jól átfogható és közpon­tilag kormányozható lenne. Noszlopy ezután rátért a közvetlen teendők­re: „Főczél, hogy a központi kormány a néppel magát összeköttetésbe tegye, minél kevesebb közvetítő által jut el pedig a néphez, a siker an­nál biztosabb, s a közlekedés annál gyorsabb." — Az elkövetkező forradalomig a legfontosabb feladatok a követke­zők : ,,1-ször: A népre, hatíú, hogy ez felvilágc\síttassék és értesíttessék a forradalom viszonyairól, felhívassék és bátoríttassék, hogy a kívánt órában k&sZen legyen, hirdetmények által, midőn ezt a központi kor­mány célszerűnek látja. És vajon az ilyen hirdetményeknek a nép kö­zötti elterjedését nem a legianácsúsabb-e egy és a [legbecsületesebb egyénre bízni a városnak, községnek, vagy helységnek, hogy annak for­rására, honnan a hirdetmények erednek, semmi módon rá ne jöhesse­nek. 2-szor: Megtudni minden városnak, községnek, avagy helységnek közérzületét s a nép forradalmi számát és ennek nyomán azt, > hogy a forradalom bennük mily erőre számíthat biztosan és minden percben. Ki merné kétségbe hozfrii, hogy egy becsületes józan életű, hazafias ér­zelmű polgártárs ezen pontra is kimerítő tudósítást, kivált ha megyei biztosától előleges utasítást is kapott — tenni képes ne volna. 3-szor: Végére járni az utolsó faluig, kik az árulók, kik a kétszínűek, kik a kö­zönyösek és hányan vannak, hogy a forradalom kitörését megelőzőleg azt is ltudni lehessen, minden helységben kiket kell felmagasztalni, büntet­ni, szóval ártalmatlanná tenni. Aki e pontról hiteles tudósítást akar sze­rezni, csak a népet kell megkérdezni s erről egy lángkeblő polgártárs

Next

/
Thumbnails
Contents