Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
V. Az illegális felszabadító mozgalom évei
lelki erővel bírjunk mi is azt felhasználni eszközül a zsarnokok ellen, a szabadság érdekében. Az ne íhábdrítsa meg lelkünk nyugalmát, hogy czéljaink elérésére szükséges eázközök végrehajtása túlszigorának a kevésbé vétkesek, avagy ártatlanok is áldozatul eshetnek. De hát vajon azon, akiket a zsarnok a szentügy védelméért kivégeztetett s még ezután fog, nem mind ártatlanul haltak s fog\nak-e meghalni? Vagy azok a sok becsületes közhonvédek, akik a csatatéren maradtak, nem mind ártatlanul múltak ki? Már pedig forradalomban é\et és élet közt, ha a közjó úgy kívánja, semmi különbség, ugyanannyira, hogy ha a közjó azt kívánná, miként valamely ártatlan embernek mint bűnösnek halni kell, kötelessége volna jólélekkel meghalni. Mert az, állam érdeke a legfőbb érdek, melynek a legutolsó földi értéktől kezdve, a legdrágább földi kincsig az életig, mindent kell, hogy alája rendeljünk." Noszlopy a továbbiakban a Makik-féle szervezkedést bírálta és elmarasztalta annak bonyolultságát. Ugyancsak megjegyezte, hogy a nemzetiségieket nem lehet ugyanazon követelésekkel megnyerni, mint a magyarokat. A katonai előkészületeknél a titoktartást és az előkészületi terv egyszerűségét hangsúlyozta. Majd saját elgondolását ismertette, amelyben felhasználta az 1849-i forradalmi tapasztalatát is. Szerinte négy kerületi főbiztos fogná át az országot és megyénként pedig egyegy albiztos. A városokban 3, községekben pedig legfeljebb 2 biztos or~ ganizálná a lakosságot. így az ,qrszág szerinte jól átfogható és központilag kormányozható lenne. Noszlopy ezután rátért a közvetlen teendőkre: „Főczél, hogy a központi kormány a néppel magát összeköttetésbe tegye, minél kevesebb közvetítő által jut el pedig a néphez, a siker annál biztosabb, s a közlekedés annál gyorsabb." — Az elkövetkező forradalomig a legfontosabb feladatok a következők : ,,1-ször: A népre, hatíú, hogy ez felvilágc\síttassék és értesíttessék a forradalom viszonyairól, felhívassék és bátoríttassék, hogy a kívánt órában k&sZen legyen, hirdetmények által, midőn ezt a központi kormány célszerűnek látja. És vajon az ilyen hirdetményeknek a nép közötti elterjedését nem a legianácsúsabb-e egy és a [legbecsületesebb egyénre bízni a városnak, községnek, vagy helységnek, hogy annak forrására, honnan a hirdetmények erednek, semmi módon rá ne jöhessenek. 2-szor: Megtudni minden városnak, községnek, avagy helységnek közérzületét s a nép forradalmi számát és ennek nyomán azt, > hogy a forradalom bennük mily erőre számíthat biztosan és minden percben. Ki merné kétségbe hozfrii, hogy egy becsületes józan életű, hazafias érzelmű polgártárs ezen pontra is kimerítő tudósítást, kivált ha megyei biztosától előleges utasítást is kapott — tenni képes ne volna. 3-szor: Végére járni az utolsó faluig, kik az árulók, kik a kétszínűek, kik a közönyösek és hányan vannak, hogy a forradalom kitörését megelőzőleg azt is ltudni lehessen, minden helységben kiket kell felmagasztalni, büntetni, szóval ártalmatlanná tenni. Aki e pontról hiteles tudósítást akar szerezni, csak a népet kell megkérdezni s erről egy lángkeblő polgártárs