Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)
IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)
megbízatást nyarni több megyékben is seregemmeli működésre, s jól tudván azt, hogy egy megye tartós biztosítása, a másikkal szoros kapcsolatban áll: elhatároztam peregem számát más szomszéd megyékben leendő erőfejlesztés által növelve, felszerelve, hadtestemnek tágasabb kört szerezni, s hatni mindenüvé 'e (vidéken: hol csak a zsarnok hatalom szent földünket tapodni, s magyar szabadságunkat eltiprássál fenyegetni merészeli { — biztosítlak hát titeket ipolgártasaim a haderőben izmosodván: nem sokára szülőföldem határára lépendek, fs nem kétlem: miként benneteket úgy (OZon lelkes haza polgáraival találkozandok, kik egykor engem hatalmas erővel gyámolítva a győzelem és dicsőség templomához vezettetek Kaposvárra, kik hazafiúi lelkesedéstek által vezérelve elég erősek valátok minden katonai [negély nélkül saját hatmatokkal a gaz ellent megriasztani, s a megye határából kiűzni." Ezután 8 pontban parancsszerűen felsorolta a megszállókkal szembeni magatartásit. Először: Senki ne engedelmeskedjen a megszállók által kinevezett tisztviselőknek. Másodszor: Ne fizessenek adót. Harmadszor: A megszáll óktól hivatalt senki ne fogadjon el. Negyedszer : Az állam tulajdonából senki semmit ne vásároljon. Ötödször: Megtiltotta a magyar bankjegyek beszolgáltatását. Hatodszor: Rendet és fegyelmet követelt a lakosságtól. Hetedszer : Az elfogott ellenséget a lakosság neki, vagy más magyar alakulatnak adja át. Nyolcadszor : Noszlopy az osztrák propagandafogást, a jó és magyarbarát császár hírverést cáfolta meg: „Ne hidjetek az ámítoknak, a báránybőrbe öltözött farkasoknak, kiknek emberi jogok szentségtelen tapadása mindennapi ; imájuk . . . Nemzetnek ügye nem bukhat, mert \szent Isten, a szabadság istene velünk van." Bizalmat és türelmet kért a somogyiaktól, és nemsokára ismét látják majd egymást. A fairagasz eljutott Somogyba is, bár a legtöbb községben a falu vezetői nem merték kifüggeszteni. Ahol mégis megtették, ott a kifüggesztőre, a falragasz felolvasójára, a magyarázójára halál várt. 1849. augusztus 21-én a Somogy megyei Jután Nagy István jegyzőt ezért lőtték agyon a zsandárok. Maga a falragasz augusztus derekán a megyében már hatástalan maradt. A nagy számú megszálló és az őt kiszolgálók, rövid idő alatt Somogyban is csírájában elfojtották az ismételt fegyveres, forradalmi készülődést. Ettől az időtől kezdve alig-alig találkozunk e gy-egy kezdeményezéssel. A falusi nép elfáradt, a legjobb erői távol volt, vagy elesett a küzdelemben. Noszlopy seregével augusztus 11-én este már Balatonfüredről Veszprémbe érkezett. Erről fennmaradt Noszlopy levélfogalmazványa, melyet a város polgármesterének írt: Ebben elrendelte: — „Azon megbízatásomnál fogva, méllyel a független magyar kormány által felruháztatom, hogy mind \azon megyékben, melyekben seregemmel átvonulok kormánybiztosi hivatásoniat foganatosít am, eZenruel 'tudatom önnel miszerint ide hadtestemmel (megérkezvén működésemet azonnal megkezdem." Majd közölte a polgármesterrel, hogy este hét órára nála jelentkezzen. 2 '^ Ugyancsak ezen estén tartott szemlét a zászlóalja felett és előtte pedig létszámellenőrzést Radakovics századostól kért. 2 "' 5 Veszprém
