Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Három verselemzés (Fakutyám, fényben, Knósszosz romjain, A magyar Waste Land-ek)

pusztuló vidéket ábrázolja, megörökíti e költői szemle történetét, kétségbe ejtő tapasztalatait is. A múltba süllyedő néhai idill, a pusztulásba hanyatló táj állásfoglalásra készteti az elhagyott hegyközségbe látogató költőt: „Mint Tróját az idő! Készít elő / ezt is rétegesen / ahogy a földbe nő. / — De megássa-e még? / Lesz-e valaki / színét és titkát / egyszer kibontani. / Vagy pontosan süllyed, / pusztulva tovább / s tágítja szívünkben / is a Szaharát?!" A szorongató kérdésre egyelőre nincs válasz, ám maga a kérdés inkább kiáltás, tiltakozás. A magyar Waste Land-ek egy valamikor virágzó emberi életforma és magyar kulturális hagyomány lassú pusztulása ellen perel, s az ellen tiltakozva, hogy a dunántúli hegyközségek „puszta országgá" váljanak, a költő szívében gyűlő lassú pusztulás ellen is védelmet keres. (1981)