Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Otthon a világban. Vázlat Takáts Gyula költészetéről

és derű. Hazatérve mediterrán nosztalgiákról tesz vallomást: „Latin egek / az ablakot fölétek emelem. / Itáliám nézz rajta át! / Nézz rajta át napfényes szerelem" (Búcsú Itáliától). Ettől kezdve még tudatosabban kutatja fel szülőföldjének klasszikus örökségét, a tájban megnyilvánuló latin arányokat, délies színeket. Sziklából kihajló című szép verse arról tanúskodik, hogy az otthonnak épített balatoni kertben sikerült megvalósítania egy parányi mediterrán szigetet. Mindez amit elmondtunk, Takáts Gyula költészetének a valósággal fentartott eleven kapcsolatáról tanúskodik. „Szavak mögött bujkáló való / Téged kutatlak" —- írta korábbi Ars poeticájában. A valóság elemeinek, egy életrend teljes tárgyi és kulturális anyagának ábrázolása azonban csupán a költői üzenet egyik résza. Takáts versei sohasem a látvány vagy a tapasztalat nyers valóságát tükrözik, hanem mindig a bennük felismert költészetet. Egy későbbi Ars poetica arról vall, hogy miként fedezte fel a moslékos dézsában felívelő szivárványt. Vagyis, hogy miként látja meg, sőt kutatja fel a dolgokban rejlő arányokat, világosságot és színeket, a tájak, tárgyak és munkafolyamatok immanens költészetét. Ezért hivatkozik Berzsenyi Dániel és Csokonai Vitéz Mihály mellett Francis Jammes-ra, az egyszerű dolgok, a természet és a tárgyak „átpoetizálásának" mesterére. Ö is átlényegíti, költészetté avatja köznapi tapasztalatait; Fodor András szavait idézve: „az egyszerűben is csodát látó, de azt a legérzékletesebben, legplasztikusabban kifejező" lírát alkot. Ennek a lírának legfőbb ereje költői minőségében rajlik: a versekben életre keltett szépség, valóságban észrevett költészet és csoda vonzzák az olvasót. Takáts Gyula tudja azt is, hogy az esztétikai eredmény egyúttal etikai erőforrás lehet; az ő szótárában a költészet és az erkölcs rokonértelmű szavak. A „hasznos szépség" elvét vallja, A tó, a rózsa és a hársfa című versében így beszél: . . . hidd velem, a szép mindig hasznos, ha kép; ha költemény s derülve végre magadon, mondjad ki így: a hű anyagba mint csírás mag, mint rózsaszál dereng a szép hatalma. Vagyis a valóság költői átlényegításét egybeköti a költészet morális hivatásával. Az Archaikus Apolló-torzóban kifejezésre juttatott rilkei ars poeticát követi; a versbe idézett szépség és harmónia szerinte is erkölcsi erőt sugároz, eszméik edésre, harmonikus emberségre kényszerít. 4. Takáts Gyulát sokan bukolikus világ bennszülöttjének és lakójának hiszik, olyan költőnek, aki nem is kívánja elhagyni otthonának viszonylag szűkre vont körét. Pedig nem így van: az általa meghódított horizont egyre tágabb körökben terjeszkedik. Öt is válságok gyötrik olykor, de ezek a válságok — mint modern költészetünkben általában — termékenyek.