Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere - Somogyi Almanach 41. (Kaposvár, 1984)

Bevezető

Somogy megye az országban másodikként adta közre földrajzi neveinek teljes tárát. Ezzel nemcsak megörökített az utókor számára több ezer (részben pusztulásra ítélt) földrajzi nevet, hanem hatalmas vizsgálati anyagot is szolgáltatott a névtudomány számára.

Az alábbiakban a mai (1983) Somogy megye földrajzi nevei közül a helységneveket fogom vallatóra: milyen módon keletkeztek, mit mondanak számunkra keletkezésükről, mi volt a mai név esetleges közszói je- jelentése a névadás idején, alkotnak-e valamilyen névtani rendszert, amelyek segítenek fényt deríteni a magyar helységnévadás történetére, típusaira.

A nyelvtudományban nem járatos embert is — akiknek készült ez a tanulmány — gyákran foglalkoztatja falujának neve: kik és hogyan nevezték el, le lehet-e vonni belőle valamilyen településtörténeti tanulságot. Ezért a sokféle lehetséges vizsgálati mód közül azt választottam, hogy elsősorban ezekre a kérdésekre adjak feleletet Kiss Lajosnak a fentebb említett Földrajzi nevek etimológiai szótára című munkájára támaszkodva. Ezenkívül figyelembe vettem Csánlki Dezső, Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye c. művét és az irodalomjegyzékben felsorolt egyéb forrásokat is.

Vizsgálódásomat nyelvészeti (névtani) szempontból végzem, következésképpen a csoportosítás is aszerint történik, hogy mi a névadás indítéka, s ezt milyen nyelvi eszközzel fejezték ki.

A névadás indítéka sokféle lehet. Elnevezhettek egy települést a táj feltűnő jellegzetességéről (pl. hegy, völgy), a talajfajtáról, amire települt (homok, kő), a táj jellegzetes növényzetéről vagy állatvilágáról (som, éger, fürj), valamely jellegzetes építményéről (vár), a lakók nemzetiségéről (lengyel, cseh, német, magyar), az első lakóról vagy első birtokosáról (1. a személynevekből keletkezett faluneveket), a templom védőszentjéről (Szent Balázs, Szent Mihály, Szent Miklós), az első lakosság szolgáltatással adózó foglalkozásáról (fonó, szakács, kovács), a vásár- tartás napjáról (Szerdahely). Mindezek mellett a helységnevekben gyakran találunk valamilyen helyzetviszonyító megjelölést is (alsó, felső, nagy, kis).

A nyelvi eszköz is sokféle lehet. Találunk a helységnevek között puszta (képző vagy utótag nélküli) köznevet, személynevet vagy egyéb tulajdonnevet. Van olyan településnév is, amelyen valamilyen helynévképző (-d, -di stb.) is található, de úgy is alakulhat településnév, hogy az alapszóhoz valamilyen utótag (-falva, lak/a/, -háza stb.) csatlakozik. Lehetnek két névből összetett alakok is. (Bővebben lásd Benkő Loránd, Hajdú Mihály, Kálmán Béla, Lőrincze Lajos, Mező András, Ördög Ferenc, Virágh Rózsa, Kri&tó Gyula munkáit.)

A nevek csoportosításának legfőbb szempontja, hogy magyarok ad- ták-e vagy idegenek.

Mindjárt a bevezető sorokban megállapíthatjuk, hogy a helységnevek többségét bizonyíthatóan magyarok adták. így van ez még akkor is, ha a névben lévő közszó vagy személynév nem magyar eredetű. Magyar névadásnak kell tekintenünk, mert hisz a magyar névadási szokások és a magyar nyelvre jellemző jegyek alkalmazásával történt az elnevezés.

4