Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere - Somogyi Almanach 41. (Kaposvár, 1984)
I. Magyarok adta nevek - 1. A név olyan közszó, mely közvetlenül a tájra, annak valamely jellegzetességére utal
sodnii az állandó lakott helyék, vagyis a letelepülés állandóvá vált, a táji közszó meghonosodott, a település jellemző vonása állandó lett, már nem változott, a közszó egyedi névvé, tehált földrajzi tulajdonnévvé vált. Ez a folyamat a XI. században kezdődött és a XII. század végére le is zárult (Knistó, 9—11). Az ilyen típusú nevek nyelvi formájukat tekintve lehetnek puszta közszói eredetűek (Homok, ... kút, Csurgó stb.), de keletkezhettek úgy is, hogy a tájira utaló közszóhoz különböző képzők (leginkább a jellemző vonást kiemelő mellékinévképzők) vagy valamilyen utótag (általában a falva>fa) járult. Az alábbiakban a tájira utaló közszavakbóJ származó somogyi helynevek típusait ezek szerint csoportosítom. a) Képző nélküli puszta közszó az alapja a következő helységneveknek; Bánya. A ’bánya’ főnévből származik. E területen valamikor valószínűleg agyagot bányásztak a fazökasok (gölöncsérek) számára. A környéken hajdan sdk fazekas élt. (A zselici fazekasok központja Hedrehely volt.) Bodrog (1313: Budrug) olyan területen épült, melynek jellemzője a hullámos felszín, Olyan, mint a bodor, göndör haj vagy a bodrosodó, hullámos víztükör. Valószínű ez adta a község nevét. Föltehetően tehát köznévből átvonódással lett helynév. Csurgó (1193: Chergou). Eredetileg víznév volt, s olyan forrást vagy kutat jelölt, amelyből valamely csövön vagy vályún kresztül folyt ki a víz, amely csörgedező, csurgó hangot adott. Csánlki két nevezetes forrást név szerint is megemlít (Mária-kút, Basa-kút). A víznév később átvonódott a víz melletti településre. [Sió] fok (1055: fűk). Vízfolyást, folyóvizet jelentő szó mindkét szóelem. A fok a régebbi eredetű. Jelentése ’vizet elvezető csatorna, ér’. A Tihanyi Alapítólevél a korabeli vízfolyást említi, vagyis akkor még a mai város helyén nem volt település, csak tőle délre, a mai autóút mellett északra az emelkedésen állt Losta falu, melyet II. András összeírása említ. A mai település ősét Fok néven 14164>an nevezi egy (hamis) Alapítólevél. Nevét tehát a Tolyóról kapta. A település mai nevénék első tagja (Sió-) is folyóvizet jelent, valószínűleg az elfolyó víz sivító hangjára utal, tehát hangutánzó eredetű. 10
