Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
De akadtak olyanok is a városban, akik az olcsó és a beképzelt sportsikerek üzletté lezüllesztő tendenciái ellen is felvették a harcot a városban. Ugyanakkor — a polgári kori kulturális élet anarchisztikus és egymást fékező tendenciájához hasonlóan — e téren is érvényesült az egészséges sportélet legnagyobb fékezője: az egyesületek és klubok közötti ösz- szefogás hiánya és az energiákat fölöslegesen elfecsérlő rivalizáció.131 6. A jelszabadulás utáni a) törvényhatósági (1945—1950), b) tanácsi (1950— 1970) és c) a felsőfokú központi szerepkörrel rendelkező város (1971—1973) művelődésének néhány kérdéséről A város művelődéstörténeténék a mezővárosból rendezett tanácsú várossá történt átalakulása (1873) óta eltelt évszázadnyi eseményei egy rendkívül nehéz sorsú és nehéz küzdelmekkel teli múltról tudósítottak bennünket, amelynek a felszabadulás ténye vetett véget. Egy század aligha mondható nagy időnek, de egy olyan század, amelyet ez a város tett meg a falusias jellegű mezővárosi állapotából századunk magyar középvárosáig: ez a növekedés, ez a fejlődés már történeti léptékkel mérve is jelentős. Mert addig, míg ez a megyei székhelyváros a szocialista korszak „felsőfokú központjául” történő kijelöléséig eljutott, nemcsak önmagát múlta kétszeresen felül lakosságának a számában, a száz évvel ezelőttit egyenesen megtízszerezve, hanem a második városalapítás nagy történelmi tényét is elvégezve, új ipari üzemeket és lakótelepeket épített falai közé. Eddigi vizsgálataink eredményeként azonban megállapíthatjuk, hogy még a megyeszékhelyi lendítő erő kedvezését sem tudta minden tekintetben — nagy léptékű urbanizálódása ellenére sem — optimálisan kihasználni hátrányos kulturális helyzetének a felszámolása érdekében a polgári korszakban. Hogy kulturális állapotának milyen fázisában lépte át a rendezett tanácsú város a felszabadulás s — egyszersmind — a törvényhatósági jogú várossá való átalakulás küszöbét, annak a megfogalmazására az a város- fejlesztési munkaterv vállalkozott a legtömörebben és a legtalálóbban, amelyet az 1946/47. gazdasági esztendőre állítottak össze a város illetékes vezetői, mondván: „A város, kultúrintézménye nem lévén (múzeum is zárva van!) az ország szellemi életében részt venni nem tud.” Ennek felismeréseképp, a felszabadulás utáni legfiatalabb thj. város meg is fogalmazta: „Kaposvár, bár egyetlen városa Somogy megyének, mégsem vált a megye vezető helyévé: ipara kezdetleges, kultúrintézménye alig van.” Ezért „e város törvényhatóságára vár tehát az a feladat, hogy összefogja a rendelkezésre álló erőket, tervszerűen és következetesen irányítsa és fejlessze a város gazdasági és kulturális életét.” Mennyivel szerényebb már ez a hang, mint az 1942. jún. 17-i polgármesteri hivalkodó előterjesztés és mennyivel beismerőbb! E hátrányos helyzet felszámolására vette a város munkatervébe a) az óvodák és a napközi otthonok, b) az általános iskolák támogatását, c) a népi kollégiumok, d) a zeneiskola felállítását, e) a városban működő könyvtárak nyilvánossá tételét, f) a múzeum megnyitását („A város adjon 87
