Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

is egyértelmű megyei támogatással — a város már a század első évtizedétől kezdve megtette a kezdő lépéseket. A város polgármestere által a belügyminiszterhez ■— 1942. jún. 17-én keltezett előterjesztés már némi büszkeséggel emlegette a város a) vagyonának a növekedését, költségvetésének, háztartásának megalapozott voltát, b) rendezett közigazgatási viszonyait, c) rohamosan növekvő kereskedelmét és iparát, d) a nagyléptékű urbanizációját, e) megyei igazgatási és jogszolgáltatási központ voltát, f) karhatalmi bázisszerepét, g) „politikai érettségét és megbízhatóságát”, h) dinamikusan növekvő népességét, amelynek során a józsefkori népszámlálástól kezdődően a magyar városok rangsorában a 47. helyről a 23. helyre küzdötte fel magát az 1942. évi államterületen, s végezetül, de nem utoljára j) kulturális életének a „fejlettségét”.

A város kulturális súlyát illetően — mindmáig — a legszívesebben „iskolavárosi” rangjára szeretett hivatkozni, ezúttal is felsorolva azokat az új iskolákat, amelyek az első világháború után épültek a megyeszékhelyen. (Űj leánygimnázium, polgári fiúiskola, 3 elemi, 3 óvoda és 3 napközi otthon.) A városban lévő valamennyi elemi és középiskolában az 194Í/42. tanévben 5226-an tanultak, közülük is a 7 elemiben 2537, a fiú- és leánygimnáziumokban 931, a fiú felsőkereskedelmi iskolában 213, a fiú- és leánypolgárikban 957, míg a kereskedő és iparostanonc iskolában 588 tanuló.130

A felsorolt iskolák közül csupán csak az óvoda, a polgári fiú- és leányiskola, a fiú felsőkereskedelmi, az iparos- és a kereskedőtanonc iskola volt községi, s rajtuk kívül még csak az állami elemi népiskola tartozott a város tanügyi költségvetésébe. A felsorolt intézmények céljaira a tanügyi költségvetés előirányzata mindössze csak 222 021 pengőt tudott beállítani 1940-ben (az óvodára 23 858; az állami elemi népiskolára 55 278; a polgári fiúiskolára 61 972; az iparostanonc iskolára 21 067; a kereskedőtanonc iskolára 2 630; a felsőkereskedelmi iskolára 53 016; a polgári leányiskolára pedig 4 200 pengőt). A város költségvetése -— amelyhez fedezetként évente 55%-os pótadó kivetésére volt szükség — 1940-ben mindössze csak 282 882 pengőt tudott közoktatási, közművelődési és vallásügyi célokra beállítani, amely a teljes költségvetési szükségletnek (1 753 234 P) mindössze csak a 16,1%-át képezte.

De az „iskolavárosi” rangra való appellálás mellett — „gyönyörűen kiépített iskolaszervezetként” emlegetve azt — szívesen sorolta fel a város az új közművelődési és egyházi intézményeit is (új iparos és kereskedő székház, új templomok, egyházközségi székházaik, internátusok stb.). Különösképp a „monumentálisnak” nevezett színházára, irodalmi és egyéb társadalmi egyesületeire, valamint a két napilapjára volt büszke, majd a szabadegyetemére, amelyet — 1934-ben — szervezett a katolikus egyház- község, a város egyik legműveltebb irodalomtanárát: Biczó Ferencet állítva az élére a leánygimnáziumból. A korszakot izgató időszerű kérdések ismeretterjesztő előadásainak a megtartására a város legjobb középiskolai tanárait, orvosait és egyéb publikus polgárait kérték fel, noha vezetői aligha mondottak le a klerikális szellem népszerűsítéséről. De büszke lehetett a város már a század első évtizedétől —• szinte a párizsi „mozipremiere” utáni évtizedben, azaz a századforduló első évtizedében — a nagy85