Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
val. Eleinte a város és a megye képzőművészei is a Társaság keretei között kívántaik tevékenykedni, s csak akkor léptek ki belőle: 1947. június 25-én, amikor megalakult a Somogyi Képzőművészek Szabadszervezete. Amikor a képzőművészek kiváltak a Társaság soraiból, ugyanakkor a Zenekedvelők Egyesülete pedig bejelentette abbeli szándékát, hogy zenei szakosztályként kíván működni a városban az egyesület keretei között. A Társaság tisztikara azonban az egyesüléshez nem adta meg a hozzájárulását, nem akarván kereteit heterogén elemekkel feltölteni. Amikor a Társaság újjáalakult 70 tagjával, akkor 14 olyan tagja volt, akik a Magyar írók Szövetségének is a tagjai voltak. A Társaság nemcsak a város és a megye szabadművelődési szerveivel és intézményeivel tartott fenn jó kapcsolatot, hanem a szomszéd megyék irodalmi társaságaival is, köztük elsőrenden a pécsi Batsányival és a fehérvári Vörösmarty val. Vezetői resztvettek a különböző dunántúli írótalálkozókon. (Badacsony, Szombathely stb.) Rendszeresen tartottak felolvasó üléseket, igen jelentős országos rangú írók közreműködésével, nem egyszer a járási székhelyeken, még a falvakban is rendeztek efajta találkozókat, felolvasó üléseket. Ilyen megyeszékhelyi felolvasó üléseken szerepeltek 1947. április 26-án Tersánszky J. Jenő, Csorba Győző és Bohuniczky Szefi, május 18-án Áp- rily Lajos, Jamkovich Ferenc, Dallos Sándor és Bernáth Aurél. November 14- én Passuth László és Morvay Gyula, decemberben Kolozsvári Grand- pierre Emil. 48 tavaszán pedig Tamási Áron, Déry Tibor, Vass László, Kassák Lajos, Berda József, Tatay Sándor és Sőtér István, majd niklai ünnepségeken és az azt megelőző kaposvári Berzsenyi emlékülésen: 1948. május 8-án és 9-én: Illyés Gyula, Németh László és Tolnai Gábor. A Társaság szerény támogatást kapott a várostól, a megyétől és a Kultuszminisztériumtól. Tagsági díjakból és a felolvasó üléseken beszedett 1—3 Ft-os belépő jegyekből fedezte szegényes ügyvitelét. Felolvasóüléseit rendszerint a városháza dísztermében tartotta, amelyen a közönség valahányszor ünnepi ruhában és ünnepi lélekkel jelent meg. Sok irányú munkája közül nemcsak a székfoglaló előadásokat, a falusi felolvasó üléseket említhetjük, hanem arról is van tudomásunk, hogy 1949 júliusában Kaposvárott két üzemben is tartottak már felolvasó üléseket. 1947. május 15- én emléktáblát helyeztek el Vaszary János szülőházán Kaposvárott, Rónai kiállítást rendeztek és 1948. szeptember 12-én pedig résztvettek a szárszói szobor leleplezési ünnepségén is. A Berzsenyi Társaságot, a jónevű magyar irodalmi társaságokkal és más egyesületekkel együtt, túl korán számolta fel hazánkban a belügyi kormányzat. Azóta a költő örökségét s mindmáig időszerű mondandóját népe és nemzete vállalta magára. Lakóháza múzeum lett, nevét címerként viseli a falu közös gazdasága, a mezei szorgalom szocialista kori örököse. Legutóbb épp Martyn Ferenc idézte alakját új megfogalmazásban a niklai és a kaposvári kiállításon, s lám már nem is egy falu, hanem kettő: Nikla és Hetye, már nem is egy megye, hanem kettő: Somogy és Vas, s velük együtt egy ország népe, a nemzet vallja magáénak. * * * 81