Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
is sok áldozatot hozott a város, 1928-ban is jelentős felújítást végeztetve rajta. Az állandó színház megteremtésére csak a Tanácsköztársaság idején tehette meg az első lépéseket a város, megvalósítása azonban csak a felszabadulás után — 26 év múltán — következhetett be 1955-ben, amikor a város és a megye vezetőinek a közbenjárására; az egyre növekvő városi és megyei kulturális igények kielégítésére állandó színházat kapott, amelyet Csiky Gergelyről neveztek el. Még a megnyitás előtt is félmillió forintot áldozott a város a színház épületének a felújítására és korszerűsítésére. Ettől az időszaktól azonban a színház sohasem tartozott többé a város joghatósága alá. * * * A századfordulóra hatalmas léptékkel ugrott meg az építkezések száma a városban. De nagy gondot fordítottak a köz- és az egyházi épületek tervezésének az elbírálására is. A nyolcvanas évek elején a központi plébániatemplom építésére már 11 pályamunka érkezett be. A pályázatok bíráló bizottságába — amely 1884-ben zárta be ülését — beválasztották elnökként Ybl Miklóst, Steindl Imrét és Czigler Győzőt is, annak bizonyítékaként, hogy a város szívében lévő s igen jelentős városképi funkciót betöltő új épület terveinek az elbírálásában a Magyar Mérnök és Építész Egylet mű- és középítészeti szakosztályának a legtekintélyesebb szakemberei vegyenek részt.112 Az építkezések száma Kaposvárott (1885—1917) Év Az építkezések száma % 1885—1900 1694 100,0 1901—1917 2446 44,3 A két időszak határa egybeesett a századforduló első urbanizációs törekvéseinek a kezdetével. Az első periódusban az 1888-tól folyamatosan emelkedő építkezések 1896-ban érték el a csúcsot (160), majd az építkezések ütemében beálló csökkenés a századfordulóig állandósult. E korszakban nyitották meg a Tallián Gyula (ma Dimitrov) utcát 1892-ben, 1896-ban pedig Somssich Pál (ma Engels) utcát, amely — később: az 1902-ben megnyitott Eszterházy (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcával — hatalmas lendületet adott a város fejlődésének, megvetve alapját a város északi irányba történő terjeszkedésének. A századforduló esztendejében a város 2297 lakóházának 49,0%-a kő-, vagy téglaépület: 16,2%-a téglaalapra épült vályogépület volt, a fa és egyéb épületeké pedig 0,1%. De igen jelentős volt még a vályog vagy a sárépületek számának is a 34,7%-os aránya. A jómódú — cserép — és palatetős házak részesedése a városban 92,6%-os volt, amellyel a megyeszékhely — a cseréptetős házakat tekintve — a 13. városa volt az országnak.113 Ennek 67
