Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
ipari kiállítást a városban, amelynek alapanyagát a milánói világkiállításból hazatérőben lévő ipari termékek -képezték. A műipari kiállítást a megyeháza első emeletén rendezték, amelyen a helybeli iparosok is részt vettek mesterkészítményeikkel. * * * Ugyancsak 1903-ban kapott újra impulzust a város zenei élete is, ekkor teremtve meg Müller Nándor ügyvéd, Kónyi Artúr, Mihalovics Emil, Gyenes Izsó és Kardos Ignác közreműködésével a 349 tagú Kaposvári Zenekedvelők Egyesületét, amely — Müller halála után — az agilis Depóid Béla és Molnár István főlevéltárnok keze alatt tevékenykedve, jelentősen fellendítette a zenei életet a városban. Az egyesület munkája mindenkor összefonódott a muzsikáló kamaraegyüttesek, a színtársulatok zenekari tevékenységével és a kórusok munkájával. Figyelemre méltó volt és szinte hagyománnyá vált a városban a kamaramuzsika kultiválása, az évente rendszeresen megrendezett hangversenyek programján a vonósnégyesek szerepeltetése. Az Egyesület kebelében kezdte meg működését az első hegedűtanfolyam is, a zenei nevelésnek az a tervszerű munkája, amely Gyenes Izsó nevéhez fűződik az 1906/07-es esztendőktől kezdve a városi ifjúság soraiban. De az Egyesület kezdte meg ia nagyközönség zenei nevelését is, nyilvános hangversenyeinek a megrendezésével. Az első önálló zongoraestet 1911. nov. 18-án (Goll Kamilló zongoraművész, az első zenekari hangversenyt pedig 1912 tavaszán (Fricsay Ridhárd honvédzenekara), az első kamaraestet pedig 1913. febr. 8-án rendezték a városban. (Waldbauer—Ker- pely vonósnégyes). Az egyesület új Bösendorfer hangversenyzongoráját 1912. dec. 5-én avatta fel Thomán István. A féltve őrzött hangszeren játszott a „Ma” társasága is: a Kassák+esten a Tanácsköztársaság idején (1919. máj. 31.), de rajta játszott Bartók Béla is a színházban, alig félház előtti, ráfizetéses hangversenyén: 1925. jan. 29-én. Az Egyesület hívta pódiumra a városban Medek Annát és Székhelyhidy Ferencet (1922), Doh- nányi Ernőt (1926), Hir Sárit és Molnár Imrét (1927), Hubay Jenőt (1934) és Fischer Anniét (1934, 1935) is. Az Egyesületnek nemcsak a koncertek rendezésében voltak jelentős érdemei, hanem a zenei közművelődés terjesztésében is: főképpen pedig magját képezhette egy magánzeneiskola életre hívásának (1904) és egy szimfonikus zenekar megteremtésének Soltész Emil hegedűtanár-karnagy- gyal az élen (1925). Az Egyesület — mindvégig — sikeres és eredményes tevékenységet fejtett ki a városban, jelentős anyagi és erkölcsi támogatásban is részesült. A modern kultúrára vágyódó városi közönség nemegyszer zajos lelkesedéssel vette körül a munkáját a város pódiumain. Ilyen igénnyel fordult az Egyesülethez, 1910. dec. 6-án, a kaposvári munkásdalárda is — Magyar Mátyás elnök és Szalma István titkárral az élen —, hogy a karácsonymásnapi szokásos munkásmatinén — amelyen Csizmadia Károly szabadelőadása is elhangzott — a fővárosi operaénekesek és a Munkásdalárda 63
