Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

kólaként működjék? A város, amely nemcsak képviselőtestületének az összetételében, hanem ténylegesen is otthona lehetett a demokratikusabb nevelési eszméknek: „egyhangú éljen felkiáltásokkal” kezelésébe vette a népiskolát s azon nyomban meg is választatta 25 tagú iskolaszékét, amelynek soraiban tekintélyes polgárainak s értelmiségeinek is helyet adott. A megyeszékhely példája így aligha maradhatott követők és hatás nélkül a megye többi elemi iskolájára nézve. De a lépés azért is tanulságos volt, mivel az a dualizmust megelőző magyar társadalom kulturális magatartásában és eszményképében rámutatott mindazokra a meg nem értésekre, vagy éppen tudatos értetlenségből származó akadályokra, amelyeket a régi uralkodó osztály e haladó kulturális törekvésekkel szemben táplált.

Ha a város vezetésében és iskolájában érvényesült is valamiféle felek ezeten kívüli liberalizmus, amely végsősoron okozójává vált nemcsak a népnevelési egyletre, hanem a népiskolai törvény fejleményeire is bizalmatlanul tekintő — s a felerősödő egyházpolitikai vitákban résztvevő konzervatív — klerikális tényezők látványos visszalépésének, mindazonáltal még sokáig kellett küzdenie az egyház visszahúzó s szupremáciáját fel nem adó törekvéseivel szemben. De sokat kellett azért is küzdenie — bár a város tanítóinak messze a legjobb fizetése volt a megyében —, hogy az iskola felszereltsége — noha az az öt legjobban felszerelt iskola sorába tartozott — megüsse a kívánt szintet, miután még az államosítás idejében is életveszélyes állapotban került a város kezébe az iskola egy-egy tanterme.94

S ha az új iskolaszéknek még sokáig kellett hadakoznia a plébániával, s a hiányos felszereltség érdekében a városi tanáccsal is, az igazgató és a kántor közötti személyi civódások elsimításával — mindezek ellenére a városban működő elemi népiskola első tantestülete, amelynek a soraiban heten már tanítóképzőt végezve tanítottak, s csupán csak egyetlen tagja volt — több esztendős gyakorlattal — „képesítés nélküli” — jelentős munkát végzett annak érdekében, hogy a mezővárosból korszerűbb és magasabb szintű várossá fejlődhessék Kaposvár, és benne polgárságának alap műveltsége.

E jelentős oktató munka mindazonáltal úgy folyt a városban, hogy maga a város egyetlen — saját fenntartású — elemi népiskolát sem mondhatott a magáénak, miután elemi iskoláinak az államosítása már 1898-ban megtörtént. A város által fenntartott tanintézetek tekintetében — 1910- ben — a 16 húsz-harmincezer lakosú rendezett tanácsú város közül csak hetet előzött meg, mindössze csak óvodáit tudhatta saját fenntartásában 8621 korona erejéig. A nem községi jellegű tanintézetek kiadásaihoz való hozzájárulás tekintetében pedig (évi 44 296 koronával) a 16 rt. város közül az előkelő 3. helyet foglalta el Zenta és Nagykikinda mögött. A Kereskedők Egyesülete által 1911-től fenntartott felsőkereskedelmi iskola 1913. szept. 1-én került a város kezelésébe. A különféle alapokhoz való hozzájárulások összegét tekintve (évi 4000 korona) pedig — Nagykőrös, Nagykanizsa és Nagy becskerek után — a 4. volt.95

Pedig ekkorra mór a város — egyre növekedőbb — helyét vizsgálva a környező területek település- és városszerkezetében hat dunántúli megye 26 olyan helysége közül, amelynek a lakossága 1910-ben már el52