Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
gye és a megyeszékhely legrangosabb és legtekintélyesebb iskolájává nőve ki miagát, állami főgimnáziummá egy agrármegye kellős központjában.92 Az iskola megkésett százesztendős jubileumát a megye és a város már együtt ünnepelte 1912-ben. Közgyűléseiken 1000—1000 koronás adományt szavaztak meg az ünnepségek költségeire. Erre az időre már a város képviselőtestülete is büszkén örökíthette meg jegyzőkönyvében: „A kaposvári állami főgimnázium az első középiskola volt Magyarországon, amely társadalmi úton jött létre és fokozatos fejlődésével az intézet erős mértékben hozzájárult a közműveltség terjesztéséhez.”93 És most rögzítsük a 1624301 — közülük 31 hitoktató lelkész, 5 gyakorló és 7 rendkívüli tárgyat tanító tanár volt — azoknak a kiváló és nevesebb középiskolai tanároknak a nevét, akik hosszabb-rövidebb ideig a gimnázium falai között működvén nevüket nem csak nevelői munkásságukkal, hanem tudományos publikációjukkal is említésre méltóvá tették. Közülük — ezt igazolandó — 1912-ig 27 (20,6%) magasabb szintű oktatási intézménybe került, vagy magasabb beosztást kapott. Igazgatói közül — az első évszázadban — 1 lett akadémikus, 1 tankerületi főigazgató és 2 pedig főreáliskolai igazgató. Tanárai közül is 1 tankerületi főigazgató, 1—T egyetemi v. főiskolai tanár és 8 főreáliskolai igazgató lett. Mindez bizonyítván, hogy az iskola jó nevelőotthona lehetett nemcsak a kiváló tanároknak, hanem a középfokú tanügyi irányítás és az iskolaszervezés szakembereinek is. E kiváló tanárok sorában említhetjük Berzsenyi költőbarátját, a diákjaival már a reformkorban (!) dalokat gyűjtögető: Horváth Elek akadémikust, Fail Attila, Lenner Emil és Dsida Ottó igazgatókat, valamint Albrecht János, Antolik Károly, Döbrössy Károly, Dörre Tivadar, Endrei Ákos, Faragó Lajos, Hornyánszky Gyula, Mihalik Gyula, Morten- son Ede, Okányi Pál, Prilisauer Adolf, Vass Miklós és Vaszary Mihály tanárokat és a helytörténészeknek is kiváló Melhárd Gyulát, Bécsy Mártont, valamint Hock Jánost, a későbbi Károlyi-párti vezető politikust, és Jánosi Ágoston lelkészeket. A tanárok 44,2%-át, számszerint ötvennyolcat más intézménybe helyeztek át az iskolából. E tanári áthelyezések viszonylag igen magas aránya utalhat a városban a XIX. századi és a századforduló első évtizedében kialakult kulturális környezetre is, amelyben még nem tudta magához kötni a megyeszékhelyi város társadalma törzsgárdaszerűen az értelmiségi szakembereket, mindazonáltal a másfajta iskolatípusok hiánya is jelentékeny szerepet játszhatott a tanári fluktuáció ilyen arányában. A tanulók névsorából pedig aligha mehetünk el szó nélkül Berzsenyi Farkas, Noszlopy Gáspár és Antal, Kónyi Manó, Somssich Pál, Rippl-Ró- nai József, Kunffy Lajos, Kopits János, Vaszary János, Visy Imre, Bereczk Sándor, Kovács Sebestyén Gyula, Szigetihy Gyula Sándor, Németh István, Rippl József, Nagy Lajos, Hagelmann Károly, Török Miklós, Fekete István, Gyergyai Albert, Takáts Gyula stb. nevei mellett. Az iskola — az első világháború után — előbb főgimnáziummá (1921), később reálgimnáziummá (1924), majd ismét újra gimnáziummá alakult át 1934-ben. Az 1920 és 1948 közötti csaknem három évtized alatt újabb 17 251 osztályozott tanulója volt, 1295-en érettségizve közülük. Az intézetben folyó oktatómunka súlyára és jelentőségére enged következtetni az a 50
