Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
tesek. A legújabb oktatási rendszer kormányilag behozatásával ezen oskola köre is, főképp a pénzviszonyok és a tanítók rendszeres fizetése tekintetéből, kisgimnáziumra, azaz a négyosztályra szoríttatott, s e hiány orvoslását Somogynak nemtője, a boldogabb jövendőtől reményű.”18 A korszak vízválasztó volt az iskola történetében. Ekkor (1850) került az iskola életére az első gimnáziumi választmány, amelyben már a város képviselője is helyet foglalt. A nyilvánosságért harcolva a mezőváros bírája: 1851. február 26-án 300 pengőforinttal járult hozzá az iskola alaptőkéjéhez — mint indokolta — „Kaposvár mezőváros lakosainak az iskolák kebelében megmaradása s fenntartása eránti érzetből”.78'a A 19 tagból álló testület 1851-től már szűkebb körűvé: 12 tagúvá alakult. Ezektől az esztendőktől kezdve a hajdani magánnevelőkből, jogászokból, lelkészekből és orvosokból összetoborzott tanári kar lassan a szakma jeles pedagógusaival cserélődött ki. Még 1852-ben az algimnázium hat tanárából csak kettő volt a tényleges tanár, egy lelkész és három pedig magánnevelő. Közöttük nem ritkán olyanok is az iskola katedráira jutottak, akik kiemelkedő eredménnyel tanították szaktárgyaikat. A kor egyik orvos megfigyelője, ha némi túlzással is, szülőként büszkén állapíthatja meg az iskoláról: „Itt legalább mégis a latin s a nemzeti nyelv sokkal jobban taníttatott, mint a magyar fővárosban.”79 Valóban említhetjük a tanárok sorában Döbrössy Károlyt, a klasszika filológia kiváló tanárát, akinek keze alatt talán a legjobb és a legeredményesebb latin oktatás folyt a dunántúli gimnáziumok között. Bár a nyilvánosságot csakhamar visszanyerte az iskola, a benne uralkodó állapotok azonban korántsem voltak megnyugtatóak. Az 1854-es iskolai ellenőrzéskor újból megállapíthatta Sterne Ferdinánd főigazgató a taneszközök és az iskolai felszerelés hiányosságát, kilátásba helyezve — a megye előtt — ismét a nyilvánossági jog újra való elvételének a lehetőségét. Oly szegényesen volt felszerelve az iskola, hogy Korponay Ferenc igazgató még a tanárok külföldi útját is a tanszerek és a taneszközök vásárlására szerette volna felhasználni. Sem a mezőváros kispolgárságának, sem pedig a birtokos nemesi vármegye megyeszékhelyen jelentkező igényeinek a közös kielégítésére a gimnázium az abszolutizmus korszakában nem vállalkozhatott. Az intézmény jövendőjét és oktatási rendszerét illetően is válaszút elé került az iskola. Döntenie kellett arról: milyen legyen a tanrendi felépítése és kiket fogadjon a falai közé? A város társadalmi összetételét figyelembe véve megérthettük a gimnázium tanári karának az új tanrendszert bevezető tárgyalások alkalmával azon álláspontját, hogy nem szerencsés az a — város bizonyos köreiből és a megyei nemesség soraiból kiinduló — törekvés, hogy a városban csak gimnázium működjék, mintsem reáliskola, vagy ipartanoda. A tanári kar bölcs mérséklete azt az álláspontot tette magáévá, vagy ha a patronátus, azaz az iskola alapítói, nemcsak a felső és a középosztályokra figyelnek, hanem az alsóbb néposztály művelődési igényeire is, akkor Kaposvárott vegyes tanodát kellene — komáromi példára — létesíteni, azaz a kisgimnáziumi szervezetet össze kellene kapcsolni az ipartanodat rendszerrel. Ezzel az állásponttal azonban az előrelátó tanári kar magára maradt. Végül is, amikor a gimnázium az új működési 42
